KisvonatA kisvonat közúti, gumiabroncsos tömegközlekedési eszköz, mely egy vontatóegységből és egy vagy több vontatott kocsiból áll. Általában kis távolságú személyszállításra használják turisztikai látnivalók környékén, városközpontokban, üdülőtelepeken, vidámparkokban; ritkábban plázákban, gyárakban, egyetemvárosokban, de nagyobb területű kiállításokon, expón, olimpiákon is előfordulnak. A városnéző látványjárművek szerelvényeit gyakran 19. századi vonatnak „álcázzák”, ekkor a vontatóegység egy gőzmozdonyra, a pótkocsik pedig vagonokra hasonlítanak. TörténeteBár reklámcélokra már az 1920-as években is használtak gőzvonatnak álcázott közúti járművet,[1] a mai értelemben vett kisvonatok az 1960-as években jelentek meg.[2][3] Európában a jármű egyik első készítője a Dotto Trains volt; Ivo Dotto 1966-tól kimondottan turisták szállítására szánt, gumiabroncsos kisvonatokat gyártott. (Emiatt nevezik őket néha manapság is Dotto-nak.) 1972-ben már több európai országban árulták, és a 20. század végén elektromos üzemű járművek is megjelentek.[4] JellemzőiA kisvonat egy belső égésű motoros, vagy újabban elektromos meghajtású vontatóegységből áll, amelyhez vonóhoroggal egy vagy több, egymáshoz kapcsolt kocsi csatlakozik. A kocsik követik a vontató nyomvonalát; hosszabb szerelvényeken a kocsik kerekei is kormányozottak.[5] A turistáknak szánt, személyszállító kisvonatok vontatójának karosszériája általában egy gőzmozdonyhoz hasonlít, ami négy vagy hat keréken gurul. Ezeket a szerelvényeket élénk színekre festik, vidámparkokban a kinézet vagy a festés gyakran valamilyen rajzfilmhőst idéz – ilyen esetekben maga a kisvonat is egy látványosság.[6] Vannak hagyományosabb, gépkocsiformájú vontatók is, amiken a mozdonyfazonúval ellentétben szintén lehetnek utasülések, ilyen közlekedik például a Margit-szigeten.[7] Más járművek régi villamosokat idéznek, ugyanakkor léteznek új, modern konstrukciójú szerelvények is. A tipikus városnéző vonatok két vagy három kocsit vontatva néhány tucat személy szállítására alkalmasak, végsebességük 25 km/h körül van (vagyis lassú járműnek számítanak), vezetésükhöz D kategóriás (autóbuszra érvényes) jogosítvány szükséges.[8][9] A svájci Gruyères-ben a járművek elől lezárt történelmi központban kizárólag kisvonatok bonyolítják le a tömegközlekedést.[5] Hasonló járműveket teherszállításra is használhatnak, ahol gyakran kell kevés tárgyat kis távolságra mozgatni: például gyárakban áruszállításra, vagy repülőtereken csomagszállításra.[5] Képek
Jegyzetek
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisvonat témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia