|
Kalmárok
A kalmárok (Teuthida) a fejlábúak (Cephalopoda) közé tartoznak. Félelmetes ragadozók. Őseik, az őskalmárok még páncélos állatok voltak. Átlag testméretük 40 és 100 centiméter között volt. Legnagyobb ellenségeik a Plesiosaurusok és az őscápák voltak. Sok kalmár veszélyeztetett, mivel tömegével halásszák a Mexikó és az USA partjainál. Húsuk ízletes és fehérjedús. ElterjedésükLegtöbb fajuk az Atlanti-óceánban, 120 és 3200 méter között él. Megjelenésük, felépítésükAkadnak köztük óriásiak és egészen aprók is. Két legnagyobb fajuk, a gigászkalmár (Mesonychoteuthis hamiltoni) 9–10, az óriáskalmár (Architeuthis dux) 12–13 méter hosszúra is megnőhet, a legkisebb pedig alig éri el a 2 centimétert.[1][2][3][4] Nyolc egyforma hosszú karjuk mellett — mint a többi tízkarú polipnak — két hosszabb, visszahúzható végtagjuk is van. Fejükhöz képest nagy a szemük, amivel kitűnően látnak. ÉletmódjukFő táplálékaik a kisebb halak, csigák és kagylók. Sok fajuk csoportosan vándorol, de vannak magányosak is. A legjobban ismert kalmárfajok közül a legelterjedtebb a közönséges kalmár, a legritkább az atlanti hosszúszárnyú kalmár. A mai kalmárok természetes ellenségei a barrakudák és a cápák. Legfőbb ellenségük mégis az ember. Az immunrendszerük nagyon erős. Vadászat során nem csak a fényük, hanem a gyorsaságuk is hasznukra válik. A kalmárok is tintafelhőt bocsátanak ki, ha megtámadják őket, majd gyorsan elúsznak. A kalmárokat régen „kalamájóknak” nevezték. MozgásukNormálisan úszóik és karjaik nyugodt, hullámzó mozgásával hajtják magukat előre, vagy akár hátra is. Sebességüket a többi fejlábúhoz hasonlóan a rakétaelvet használva fokozhatják. Amikor vadásznak, vagy menekülnek és gyorsan kell mozogniuk, lökhajtással tolják magukat előre. Ehhez vízzel töltik fel testük e célra szolgáló ún. köpenyüregét, és módosult haslábuk nyomásával fecskendezik ki onnan egy tölcséren. Emelkedéshez vagy süllyedéshez rendszerint rézsútos tartást vesznek fel úgy, hogy testük hátulsó része kerül fölülre; alábukás közben mindig a fej irányába mozognak. A test hossztengelye nyugodt úszás avagy lebegés közben vízszintes. Ellenségeik elől a tölcsérből kilökött vízoszlop tolóerejével menekülnek, méghozzá hátrafelé, úszóikat a hasukhoz szorítva. Ezek a kilövellések olyan erősek, hogy az állatot kirepíthetik a vízből, és az akár egy hajó fedélzetére is fellendülhet. Meneküléskor a tölcséren kilövellt vízbe festékanyagot is engednek, hogy az üldöző látását megzavarják. SzaporodásukAz anyakalmárok mindig a mély vizekben hozzák világra utódaikat. Az utódok burokban jönnek a világra, és az az ellés után leválik. Egy-egy nőstény akár 2 000 000 utódot is a világra hozhat egyszerre. A kicsik már maguktól táplálkoznak. Rendszertani besorolásukA rendet két alrendre bontják 29 családdal; egy család bizonytalan helyzetű. MyopsinaA Myopsina alrendbe 2 család tartozik: OegopsinaAz Oegopsina alrendbe 27 család tartozik:
MondavilágukA kalmárokról sok monda, legenda szól. A legendás tengeri szörny, a kraken nagy hajókat is lehúzhat a mélybe. Ma már tudjuk, hogy erre még az óriáskalmár sem lenne képes. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
