Tapogatós-csillókoszorús állatok
A tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) csoportjában a spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia) egyik főtörzse. A taxont molekuláris genetikai adatok alapján Kenneth M. Halanych és társai vezették be 1995-ben. A riboszomális RNS kis alegységei (small-subunit) evolúciójának vizsgálata során felmerült molekuláris bizonyítékok támogatják a jobb oldalon látható infodobozban látható törzsek monofiletikusságát.[1] Megjelenésük, felépítésük, életmódjukA legtöbb fajnak vagy a lárvája csillókoszorús (az ilyen lárva a trochofóra), vagy csillós tapogatókoszorút használ a szűrögetéshez — ez a tapogatókoszorú, a lofofóra. Egyes taxonokra mindkét állítás igaz, és mellettük ebbe a csoportba tartozik még igen egyszerűen szervezett testű ősszájú is, mint például a mikroszkopikus méretű, kizárólag vízben élő csillóshasúak (Gastrotricha) és a másodlagosan egynyílásúvá egyszerűsödött, többnyire parazita laposférgek (Pltyhelminthes). Helytülő (szesszilis) és lofofórával szűrögető életet élnek az apró, nagyrészt tengeri nyelesférgek (Kamptozoa), a kagylókra emlékeztető külsejű, kettős héjú, kivétel nélkül tengeri pörgekarúak (Brachiopoda), az ugyancsak tengeri, kitines lakócsőben élő csöves tapogatósok (Phoronida), és a telepes mohaállatok (Bryozoa). Trochofóra lárvája (vagy annak származéka) jellemző a nyelesférgekre, a kiölthető ormányú, ragadozó zsinórférgekre (Nemertea), a szelvényezett, elsődleg sertékkel (chaetae) és páros csonklábbal (parapodia) felszerelt gyűrűsférgekre (Annelida) és a rendszerint meszes külső héjú, reszelőnyelvvel (radula) táplálkozó puhatestűekre (Mollusca). Rendszertani felosztásukA Lophotrochozoa két csoportra osztható, ezek a csillókoszorús lárvájúak (Trochozoa) és a tapogatósok (Lophophorata). A törzsek közötti pontos rokonsági kapcsolatok nem ismertek. Az azonban már most látszik, hogy sem a Trochozoa, sem a Lophophorata nem alkot monofiletikus csoportot.[2]
Jegyzetek
Fordítás
Források |
Portal di Ensiklopedia Dunia