Jules Malou

Jules Malou
Belgium 14. miniszterelnöke
Hivatali idő 1871. december 7. – 1878. június 19.
Előd	Jules d'Anethan
Utód	Walthère Frère-Orban (2. hivatali idő)
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő 1884. június 16. – 1884. október 26.
Előd	Walthère Frère-Orban (2. hivatali idő)
Utód	Auguste Beernaert
Született	1810. október 19. Ypres
Elhunyt	1886. július 11. (75 évesen) Brüsszel, Woluwe-Saint-Lambert
Párt	Katolikus
Szülei	Jean-Baptiste Malou - Vandenpeereboom
Házastársa	Claire Helena Orban
Gyermekei	Mathilde Malou
Foglalkozás	politikus jogász
Iskolái	Liège-i Egyetem
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Belga Lipót-rend fősávja Minister of State (1870. július 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Malou témájú médiaállományokat.

Jules Edouard François-Xavier Malou (Ypres, 1810. október 19. – Brüsszel, 1886. július 11.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1871 és 1878 között, majd másodszor 1884-ben.

Pályája

1810-ben született Ypres-ben. Köztiszviselőként, az igazságügy-minisztérium munkatársaként dolgozott, majd 1841-ben a katolikus párt képviseletében megválasztották a belga képviselőház tagjának. Ezután rövid ideig Antwerpen tartomány kormányzója volt. 1844-ben megkapta a pénzügyminiszteri posztot Jean-Baptiste Nothomb koalíciós kormányában, majd 1846-ban ugyanezen a poszton vett részt Barthélémy de Theux de Meylandt katolikus többségű kormányában, amely az 1847-es választások után lemondott.

Malou ezután a szenátus tagja lett és a katolikus párt egészen 1870-ig nem tért vissza a hatalomba. Jules d'Anethan báró szélsőségesen katolikus irányvonalú kormányzata ellen 1871-ben felkelés tört ki Brüsszelben, a kormány lemondott és II. Lipót belga király felkérésére 1871. december 7-én megalakult a kormány, névleg Barthélémy de Theux de Meylandt vezetésével, de ténylegesen Malou irányítása alatt. A Poroszországban zajló Kulturkampf-ot kihasználva sikerült semlegesítenie a katolikus párt szélsőségeseit, és saját kezében tartva a pénzügyminiszteri tárcát, a kulturális és vallási kérdések helyett Belgium, elsősorban a közlekedés fejlesztésére koncentrált.

Miután 1878-ban lemondott a kormány, Malou változtatott politikai nézetein, közelebb került a katolikus szélsőségesekhez és amikor 1884-ben ismét hatalomra került, rövid idő alatt lerombolta az előző kormány, Frère-Orban alatt elért oktatási kompromisszumot. A katolikus iskoláknak kedvező törvények elfogadása után felkelés tört ki Brüsszelben és októberben a király Victor Jacobs és Charles Woeste, a kabinet szélsőséges minisztereinek lemondását követelte. Malou is benyújtotta lemondását és Brüsszel Woluwe-Saint-Lambert kerületében található kastélyába (ma Château Malou) vonult vissza, itt halt meg 1886-ban.

A Malou-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Külügyminiszter	Alphonse de Moreau	Katolikus
Belügyminiszter	Victor Jacobs	Katolikus
Igazságügy-miniszter	Charles Woeste	Katolikus
Pénzügyminiszter	Jules Malou	Katolikus
Mezőgazdasági, ipari és közmunkaügyi miniszter	Auguste Beernaert	Katolikus
Vasútügyi miniszter	Jules Vandenpeereboom	Katolikus
Hadügyminiszter	Charles Pontus	pártonkívüli

Lásd még

• Első iskolaháború

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules Malou című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.