1921-ben a Havannában megrendezett Emanuel Lasker elleni világbajnoki párosmérkőzésen szerezte meg a világbajnoki címet, amelyet Alekszandr Aljechin ellen vesztett el, 1927-ben, Buenos Airesben.
1921-ben házasodott meg, felesége Gloria Simoni Betancourt. Két gyerekük született, 1923-ban egy fia, José Raul, és 1925-ben lánya Gloria. A házasság válással végződött.[3] Második felesége Olga Chagodaef (máshol Choubaroff) (Olga Capablanca) orosz hercegnő volt, akivel 1938-ban házasodott össze.[4]
A legkiválóbb abban volt, hogy azonnal meglátta az állások erős és gyenge pontjait. Kitért a bonyodalmak elől, az egyszerű megoldásokra törekedett. „Minden lépés egy terv eleme!” – mondta.
2001-ben az elsők között választották be a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.[5]
Élete és sakkpályafutása
Korai évek
Egy spanyol katonatiszt második gyerekeként született.[6] Négyéves korában magától tanult meg sakkozni. Esténként mindig látta az apját egy barátjával játszani, és egyszer beleszólt, és megmondta a jó lépést! Csodagyerek volt. Úgy tanult meg sakkozni, mint Cziffra György (zongoraművész) zongorázni: az eszköz nélkül. (Ez nagyon hasonlít az első nem hivatalos világbajnok, Paul Morphy történetéhez.)
Nyolcéves korában vitte el apja a Havanna Chess Clubba, 13 éves korában, 1901-ben már párosmérkőzésen megverte Juan Corzót, Kuba bajnokát.[7] 1905-ben felvételt nyert a Columbia Egyetemre New Yorkban, és még ebben az évben tagja lett a Manhattan Chess Clubnak, ahol hamarosan a klub legerősebb játékosai között tartották számon.[8] 1908-ban abbahagyta az egyetemet, hogy a sakkra koncentrálhasson.
Az első sikerek
1909-ben egy szimultánkörúton vett részt, amelyen 27 városban 602 játszmát játszott, és ezekben 96,4%-os eredményt ért el.[9] Ez magasabb volt, mint Maróczy Géza 88%-os és Frank Marshall 86%-os aránya. Ezzel az eredményével országos ismertségre tett szert, és szponzori támogatást kapott ahhoz, hogy megmérkőzzön Frank Marshallal, aki Amerika bajnoka volt, és a világbajnok Emanuel Lasker, valamint a kor másik vezető sakkozója David Janowski előtt megnyerte 1904-ben a Cambridge Springsben rendezett nagymesterversenyt. Capablanca meglepetésre fölényesen, 15–8-ra nyert (+8 -1 =14), hasonló arányban, ahogyan Lasker nyert a Marshall elleni világbajnoki párosmérkőzésen.
Marshall ettől nem került rossz viszonyba a fiatal kubaival, sőt, miután meggyőződött tehetségéről, a tőle telhető minden módon egyengetni kezdte útját. Ő érte el, hogy Capablanca indulhasson az 1911-es zárt San Sebastiáni tornán, amely a történelem addigi legerősebb mezőnyű sakkversenyének ígérkezett, és a világbajnok Laskeren kívül a kor összes vezető sakkozója indult rajta. Az indulás feltétele az volt, hogy legalább két mestertornán az első-három hely valamelyikén kellett végezni, és ezt a feltételt Capablanca nem teljesítette, ezért többen tiltakoztak Capablanca indulása ellen. Marshall fiatal barátja azonban megnyerte a tornát olyan nagy nevek előtt, mint Frank Marshall, Carl Schlechter, Siegbert Tarrasch.[10] Ezt követően hívta ki először párosmérkőzésre a világbajnoki címért Emanuel Laskert. Lasker 17 pontból álló feltételt szabott a mérkőzés létrejöttéhez, amelyek többsége elfogadhatatlan volt Capablanca számára, így a mérkőzés akkor nem jött létre.[10][11]
1913-ban állást kapott a Kubai Külügyminisztériumtól, amely számára a létbiztonságot jelentette. Feladata az volt, hogy a sakkozás révén jószolgálati nagykövetként népszerűsítse Kubát. Ez olyan jól sikerült, hogy néhány év múlva már ő volt a legismertebb kubai személyiség a világon.[10] 1914-ben, a szentpétervári versenyen találkozott először Laskerrel. A két részből álló verseny első körét Capablanca nyerte másfél pont előnnyel, végeredményben azonban fél ponttal Lasker mögött a második helyen végzett, három ponttal megelőzve az akkoriban feltörekvő Alekszandr Aljechint.[8] Ezt követően 10 éven keresztül, egészen 1924-ig egyetlen játszmát sem veszített, és a „legyőzhetetlen” jelzővel kezdték illetni.[10]
1919. áprilistól már Capablanca vezette a világranglistát.[12] Az 1. világháború befejeződését követően Lasker és Capablanca megegyeztek abban, hogy 1920-ban egy világbajnoki párosmérkőzés keretében mérik össze erejüket. Capablanca kérte a mérkőzés következő évre halasztását, Lasker ekkor korára és egészségi állapotára tekintettel lemondott világbajnoki címéről a kubai javára.[13] A közvélemény nyomására, és a kubai sakkbarátok által összegyűjtött 20000 dolláros díjalap felajánlásának eredményeként Lasker beleegyezett abba, hogy 1921-ben Havannában mégis megmérkőzik Capablancával. Hivatalosan ezen a mérkőzésen már Capablanca számított világbajnoknak, és Lasker a kihívónak.[13]
A mérkőzésre 1921. március–áprilisban Havannában került sor. A 14. játszma után, amikor Capablanca 4 győzelemmel állt 10 döntetlen mellett, Lasker egészségi állapotára hivatkozva feladta a mérkőzést. Ezzel Capablanca nemcsak „papíron”, hanem a tábla mellett is megszerezte a világbajnoki címet.[13]
Világbajnokként megalkotta a világbajnoki mérkőzések általános szabályait. Eszerint: a mérkőzés 6 nyert játszmáig tart, 2,5 óra alatt 40 lépést kell megtenni, és a napi játékidő 5 óra; a világbajnok határozza meg a mérkőzés időpontját, de a kihívástól számított egy éven belül meg kell védenie címét; a díjalapnak legalább 10000 dollárnak kell lennie, amelynek 20%-át a világbajnok kapja, a maradék összeg 60%-a a nyertesé, 40%-a a vesztesé; a legmagasabb díjajánlatot kell elfogadni.[14] A „Londoni szabályok” néven nevezett feltételeket aláírásával elfogadta a kor minden jelentős mestere. 1921–1923. között Akiba Rubinstein, Alekszandr Aljechin és Aaron Nimzowitsch is kihívta, azonban a díjalapot csak Aljechinnek sikerült 1927-ben előteremtenie.[3]
1922-ben addigi rekordként 103 táblás szimultánt adott, amelyből 102 játszmát megnyert, és csak 1 végződött döntetlenül. Ez az arány máig megdöntetlen rekordnak számít.[15]
1927-ben argentin üzletemberek csoportja, az argentin elnök védnöksége mellett felajánlotta a szükséges díjalapot egy Capablanca–Aljechin világbajnoki párosmérkőzés Buenos Airesben történő megrendezésére. A mérkőzésre 1927. szeptember–november között került sor, amelyet Aljechin 6–3 arányban nyert meg 25 döntetlen mellett.[16] Ez volt minden idők második leghosszabb sakkvilágbajnoki párosmérkőzése Anatolij Karpov és Garri Kaszparov 1984–1985-ös mérkőzése után.[17]
A mérkőzés után Aljechin felajánlotta a revans lehetőségét ugyanolyan feltételek mellett, mint amelyet neki kellett teljesítenie.[18] Capablanca ezután a korábbinál is több versenyen vett részt, hogy előteremtse a díjalapot. 1928 és 1931 között 6 első, és 3 második helyezést ért el. A mérkőzésre azonban nem került sor.
1939-ben a 8. sakkolimpián Kuba csapatában játszva az első táblán egyéni aranyérmet szerzett.[19]
1942. március 7-én New Yorkban stroke következtében elhunyt. Temetésére március 15-én Havannában a Colón temetőben került sor.[20]
Versenyeredményei
Capablanca helyezései és elért eredményei.[21][22][23][24][25][26][27][28][29][30] Az „eredmények” oszlop bal oldalán az elért pontszám per az összes elérhető pont a versenyen; a jobb oldalán a „+” a győzelmek, a „-„ a vereségek, a „=” a döntetlenek száma.
Dátum
Helyszín
Helyezés
Eredmény
Megjegyzés
1910
New York State
1.
6½/7
+6 −0 =1
New York állam bajnoksága. Holtverseny alakult ki Capablanca és Charles Jaffe között, majd a rájátszásban Capablanca szerezte meg az 1. helyet.
Akiba Rubinstein és Milan Vidmar (9) és Frank Marshall (8½),[30] valamint 11 másik világklasszis játékos előtt. Egyetlen vereségét Rubinsteintől szenvedte el, és szépségdíjat kapott az Ossip Bernstein elleni játszmájáért.[30]
Emanuel Lasker (13½) mögött; a vert mezőnyben Alekszandr Aljechin (10), Siegbert Tarrasch (8½) és Frank Marshall (8). A verseny különleges lebonyolítású volt. Egy előversenyen a 11 játékos körmérkőzést játszott, majd az első öt helyezett egymással két játszmában mérkőzött meg. Az előverseny eredményét vitték magukkal. Az előversenyt Capablanca 1,5 pont előnnyel nyerte, a ráadás során azonban Lasker olyan pontszámot ért el, hogy végeredményben fél pont előnnyel megnyerte a versenyt.[30]
Holtversenyben Botvinnikkel; a vert mezőnyben Euwe (9½), Reuben Fine (9½), Reshevsky (9½), Aljechin (9), Flohr (8½), Lasker (8½) és hét másik erős versenyző.[28]
Paul Keres (9) és Fine (8) mögött; holtversenyben Reshevskyvel; a vert mezőnyben Flohr (7), Erich Eliskases (6), Ragozin (6) and Vladimirs Petrovs (5).[29]
1938
Párizs
1.=
8/10
+6 −0 =4
Nicolas Rossolimo (7½) és négy mésik versenyző előtt.[29]
AVRO verseny, Hollandia tíz városában
7.
6/14
+2 -4 =8
Keres (8½), Fine (8½), Botvinnik (7½), Aljechin (7), Euwe (7) és Reshevsky (7) mögött; megelőzve Flohrt (4½).[29]
1939
Margate
2.=
6½/9
+4 −0 =5
Keres (7½) mögött; holtversenyben Flohrral; megelőzve hét másik versenyzőt.[29]
1962 óta Havannában évente megrendezik tiszteletére a rangos Capablanca-emlékversenyt.[34]
Megjelent művei
Havana 1913 Az egyetlen általa írt tornakönyv. Eredetileg spanyol nyelven jelent meg Havannában 1913-ban. Angolra edward Winter fordította, és reprint kiadásban 1976-ban a British Chess Magazine különkiadványaként jelent meg.
A Primer of Chess, eredeti kiadása: Harcourt, Brace and Company, 1935. Újranyomva 2002-ben, Harvest Books, ISBN 0-15-602807-7.
My Chess Career (Eredeti kiadása: G. Bell and Sons, Ltd. of London, és The Macmillan Company, New York, 1920. Újranyomva: Dover 1966. Új kiadás: Hardinge Simpole Limited, 2003, ISBN 1-84382-091-9.)
The World's Championship Chess Match between José Raul Capablanca and Dr. Emanuel Lasker, with an introduction, the scores of all the games annotated by the champion, together with statistical matter and the biographies of the two masters, 1921 (Újranyomva 1977. Dover, együtt az 1927-es párosmérkőzéssel Frederick Yates és William Winter elemzéseivel, World's Championship Matches, 1921 and 1927 címen. ISBN 0-486-23189-5.)
Last Lectures, Simon and Schuster, January 1966, ASIN B0007DZW6W
↑Edward Winter: The Genius and the Princess (angol nyelven). Edward Winter, 2014. január 20. (Hozzáférés: 2015. február 19.)
↑José Raúl Capablanca (angol nyelven). World Chess Hall of Fame. [2015. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 6.)
↑Jose Capablanca (angol nyelven). chess-poster.com. (Hozzáférés: 2015. február 19.)
↑The Unknown Capablanca (angol nyelven). Dale Brandreth and David Hooper. (Hozzáférés: 2015. február 19.)
↑ abDu Mont, J. (1959). "Memoir of Capablanca". In Golombek, H. Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons. pp. 1–18.
↑Reinfeld, F. (1990) [1942]. "Biography". The Immortal Games of Capablanca. Courier Dover Publications. pp. 1–13. ISBN 0-486-26333-9.
↑Edward Winter: Capablanca’s Death (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2015. február 20.)
↑ abGolombek, H.. List of Tournaments and Matches, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 19–20. o. (1959). Note: Edward Winter gives a list of errors in Golombek's book : Chesshistory document by Edward Winter
↑ abcdGolombek, H.. On the Way to the World Championship, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 59–86. o. (1959)
↑ abcGolombek, H.. World Champion, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 60–114. o. (1959)
↑ abcdGolombek, H.. Victory and Disaster, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 115–147. o. (1959)
↑ abcdGolombek, H.. Attempts at Rehabilitation, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 148–170. o. (1959)
↑ abcdeGolombek, H.. 1929 – A Rich Year, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 171–202. o. (1959)
↑ abcGolombek, H.. Prelude to Retirement, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 171–202. o. (1959)
↑ abcdefgGolombek, H.. Triumphant Return, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 203–249. o. (1959)
↑ abcdeGolombek, H.. The Final Phase, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 250–267. o. (1959)
↑ abcdefGolombek, H.. Rapid Development, Capablanca's Hundred Best Games of Chess. G. Bell & Sons, 35–58. o. (1959)
↑Irving Chernev, Capablanca Best Chess Endings, p. 284
↑Fine, R.. Max Euwe, The World's Great Chess Games. André Deutsch (1952)
↑Chess Openings (angol nyelven). [2009. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 21.)
↑Jan van Reek: Capablanca Memorial (angol nyelven). endgame.nl. [2009. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 20.)
Források
Hooper, D., and Brandreth, D.A. (1994). "The Corzo Match". The Unknown Capablanca. Courier Dover Publications. pp. 116–140. ISBN 0486276147
Harold Schonberg (1973). Grandmasters of Chess. New York: W W Norton & Co Inc.
Edward Winter (1981). World Chess Champions . London, UK: Pergamon Press
Irving Chernev (1982). Capablanca's Best Chess Endings . New York: Dover Publications
Harry Golombek (1947). Capablanca's Hundred Best Games of Chess . London, UK: Bell
Fred Reinfeld (1990). The Immortal Games of Capablanca . New York: Dover Publications
Dale Brandreth & David Hooper (1993). The Unknown Capablanca . New York: Dover Publications
Chernev, Irving. Twelve Great Chess Players and Their Best Games. New York: Dover, 181–212. o. (1995). ISBN 0-486-28674-6
Edward Winter (1989). Capablanca: A Compendium of Games, Notes, Articles, Correspondence, Illustrations and Other Rare Archival Materials on the Cuban Chess Genius José Raúl Capablanca, 1888–1942 . Jefferson, North Carolina: McFarland & Company
