Még fiatalon megszakította tanulmányait, és Párizsba ment, ahol a Théâtre du Châtelet-ben, majd az Operában statisztált. Ezt követően gyakornok rendezőként alkalmazták a Théâtre des Mathurins-ben. Több filmben is kapott kisebb szerepeket, többek között a Szerelmek városában (Les enfants du paradis, 1945) és a Les démons de l'aube-ban (1946). A következő időszakban a Branquignols társulathoz csatlakozott, és több filmszerepet kapott.
Az 1950-es években a La Famille Duraton című rádiójáték ismertté tette hangját. Nemzetközi hírnevét a Fekete-fehér színesben (La victoire en chantant) című film alapozta meg 1976-ban.
Karrierje során több mint kétszáz filmben játszott. 1986-ban César-díjra jelölték a Miss Mona című filmben nyújtott alakításáért. 1983-ban és 1992-ben mellékszereplőként kapott César-díjat. 1994-ben a tiszteletbeli Césart vehette át barátja, Gérard Depardieu kezéből.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean Carmet című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.