Heller Erik
Heller Erik, teljes nevén Heller Erik Oszkár (Győr, 1880. május 15. — Budapest, 1958. október 15.)[1] magyar büntetőjogász, egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1943–1949 között. Akadémiai tagságát posztumusz 1989-ben állították vissza. Kutatási területeAnyagi büntetőjog, büntető eljárásjog s főként a fiatalkorúak büntetőjoga. ÉletpályájaÉdesapja, Heller Ágost (1843–1902), magyar fizikus, tudománytörténész, az MTA tagja, édesanyja, lovag bleybachi Bolberitz Georgina (1854–1920) volt. Fivére, Heller Farkas (1877–1955) közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Gimnáziumi tanulmányait 1890-1898 közt Budapesten végezte a II. kerületi kir. katolikus főgimnáziumban, felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem jog- és államtudományi fakultásán folytatott, jogász doktori diplomáját 1904-ben kapta kézhez. Igyekezett minél több gyakorlatot és tapasztalatot szerezni, már 1902-ben a bírósági szolgálatban gyakornokoskodott, 1906-tól bírósági aljegyzőként, 1908-tól jegyzőként működött. 1913-ban már albíró, 1918-ban az igazságügyi minisztériumban előbb titkár, majd 1922-től főügyész. 1923-ban magántanári kinevezést kapott a budapesti egyetemen. 1925. szeptember 23-án egyetemi tanárrá nevezték ki, s rábízták a Szegedre költözött Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetését. 1925-től 1940-ig vezette itt Szegeden ezt a tanszéket, majd 1940. október 15-én az egyetemmel együtt ő is visszaköltözött Kolozsvárra, s ott tanított, tanszékvezető nyilvános rendes tanárként, betöltötte ott is a Jogi Kar dékáni posztját, Szegeden 1933/34-ben volt jogi kari dékán, 1934/35-ben prodékán. A Magyarország számára vesztes második világháború után 1944-1949-ig a budapesti egyetemen tanított, 1949-ben nyugdíjazták, akadémiai levelező tagságát tanácskozási jogú tagsággá minősítették vissza. A büntetőjog területén tudósként és tanárként is jeles munkásságot fejtett ki. Az oktatás- és tudományszervezésben szintén élen járt. 1938–1949-ig meghívott, majd rendes tagja volt az MTA Jogtudományi Bizottságának. A Jog című folyóiratnál szerkesztőbizottsági tagként működött. 1949-es nyugdíjazása után sem hagyta abba a munkát, lefordította német nyelvre az egész új büntető-perrendtartást, a kötet 1958-ban meg is jelent Berlinben. Hirtelen, munka közben érte a halál, melyet általános érelmeszesedés és szívkoszorúér-elzáródás okozott. Munkásságáról 1959-ben emlékeztek meg a Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft és a Jogtudományi Közlöny című szakfolyóiratokban. Házassága és gyermeke![]() Győrben 1912. szeptember 7-én feleségül vette a római katolikus nemesi származású nemeskéri Kiss családból való nemeskéri Kiss Irén Franciska Erzsébet (Győr, 1887. október 20. – Budapest, 1971. június 21.) kisasszonyt,[2] nemeskéri Kiss Gábor (1844–1929), királyi curiai bíró, a Lipót rend lovagja,[3] és Kränzlein Ida (1852–1915) leányát.[4] A menyasszony apai nagyszülei nemeskéri Kiss Gábor (1794-1863), marcali gyógyszerész és duliczi Duliczky Franciska (1809–1888) voltak. A menyasszony anyai nagyszülei Kränzlein Mihály, győri kereskedő, a Győrvárosi Szépítő Egylet elnöke és Fischpach Lujza (1832–1884) voltak.[5] A menyasszony fivére dr. nemeskéri Kiss Aurél (1881-?) győri ügyvéd, közjegyző volt; az apai nagybátyja nemeskéri Kiss István (1833–1884) gyógyszerész, Marcali első gyógyszertárának a harmadik tulajdonosa, Nemesvid első gyógyszertárának alapítója. Heller Erik és nemeskéri Kiss Irén házasságából született:
Köteteiből
Szakcikkeiből
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia