|
Gruppe 47
A Gruppe 47 egy huszadik századi német irodalmi társaság volt, amelynek találkozóin 1947 és 1967 között kiemelkedő német nyelvű írók, költők vettek részt. A találkozók kezdeményezője Hans Werner Richter volt. ElőzményekA társaság gyakorlatilag a Der Ruf című irodalmi folyóirat szerzői köréből alakult ki, amelyet szerkesztőként Richter, kiadóként pedig Alfred Andersch jegyzett. A lap 1946-ban jelent meg először Münchenben, de elődjének tekinthető az 1945-ös kiadás, amelyet New Yorkban Blätter für deutsche Kriegsgefangene címen jelentettek meg, az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt. Ezt a folyóiratot az amerikaiak 1947 áprilisában megszüntették. A Der Ruf című lapot Münchenben 1948-ig, Mannheimben pedig 1949-ig adták ki. A kezdetekA folyóirat szerzői 1947 júliusában találkoztak, és úgy döntöttek, hogy Der Skorpion címen új irodalmi folyóiratot alapítanak és felolvassák, megvitatják egymás kéziratait. Richter ezt követően meghívta a gondosan kiválasztott szerzőket az első találkozóra, amelyre 1947. szeptember 10-én került sor Ilse Schneider-Lengyel házában. A főtitkár nélküli társaság meghívásait ezt követően is minden esetben a ma „megalapítóként” számon tartott Richter küldte meg az érintetteknek. A társaság első ülésén Hans Georg Brenner nevezte el az irodalmi kört Gruppe 47-nek, amely valójában még hivatalosan bejegyzett egyesületnek sem minősült. A névválasztásban a spanyol 98-csoport inspirálta a jelenlévőket, mely csoport 1898-ban a spanyol-amerikai háború után alakult, s zászlajára tűzte a spanyol irodalom és társadalom megújítását. A Gruppe 47 egy vesztes háború után szintén megújulást szorgalmazott mind irodalmi mind társadalmi téren. Céljuk volt, hogy a nácik által „beszennyezett” nyelvet megújítsák, megszabadítsák azt a pátosztól és mindenfajta propagandától. A nyelv egyszerű mindennapi közlések eszközeként szolgált. A csoport tagjai közül kerültek ki az ún. „Trümmerliteratur” („törmelék-irodalom” v. romirodalom), vagy „Kahlschlagliteratur” („tarvágás-irodalom”) szerzői, akik a német irodalmat tiszta lappal próbálták meg újraindítani (Nullstunde). Az akkoriban feltörekvő írógeneráció szakítani kívánt nem csak az addigi német irodalmi hagyományokkal, de magukkal a "nagy" írókkal is. Elutasították a weimari köztársaság, a külföldre menekült, de a belföldi emigrációba kényszerült írók munkásságát is. A találkozókA találkozókat Richter vezette. Kezdetben ő határozott arról is, hogy kiket hívjanak meg, később azonban már tanácsokat is elfogadott a csoportosulás közvetlen környezetéből. Az összejövetelekre rendszeres időközönként, általában évente vagy félévente került sor. A jelenlévő szerzők felolvasták még meg nem jelent írásaikat, a többi író pedig véleményezte a kéziratokat. A legjobb művek elismerésben is részesültek. A találkozókon rendszeresen részt vettek külföldi szerzők és kritikusok is. A célokA társaság célja kezdetben egyrészt az volt, hogy támogassa a háború utáni német irodalom szerzőit, másrészt pedig, hogy demokráciára nevelje Németországban az embereket a hitleri éveket követően. A Gruppe 47 rövid időn belül a német irodalmi élet szerves részévé vált – köszönhetően ismert és elismert tagjainak is. A Gruppe 47 fejlődési szakaszai Kröll szerint:
A feloszlásA társaságon belül kialakult politikai viták következtében egyre feszültebb hangulatú találkozókra került sor. 1966-ban már a tagok egy része, így Joachim Kaiser és Fritz J. Raddatz is úgy nyilatkozott, hogy fel kellene oszlatni a csoportot, mivel az számos támadás, szidalmazó vagy éppen dicsérő nyilatkozat révén politikai eszközzé vált. Az egyik utolsó találkozóra 1967-ben került sor. A következő évre tervezett prágai összejövetelt a Szovjet Hadsereg bevonulása miatt nem tudták megtartani. Ezt követően a társaság még ugyan formálisan létezett, de már nem tartott összejöveteleket, gyakorlatilag nem volt szerepe a német közéletben. Richter egész egyszerűen nem küldött ki meghívókat újabb összejövetelekre. A feloszlásról hivatalosan 1977-ben határozták Bad Saulgauban. 1990-ben sor került egy utolsó találkozóra Prága közelében, a dobříši kastélyban, ahol a régi tagok az új német irodalmi nemzedék képviselőivel találkoztak. Ezt az összejövetelt Günter Grass kezdeményezte, akinek Vesztfál csevej (1979) című elbeszélése a korábbi rendszeres találkozókat dolgozza fel. A művet Hans Werner Richternek ajánlotta annak 70. születésnapja alkalmából. DíjazottakA Gruppe 47 irodalmi díját 1950-től kezdve még ismeretlen szerzőknek ítélték oda. Az első két díjra szánt pénzt az amerikai Coward-McCann kiadó adományozta. A díjat később különböző kiadók és rádióállomások finanszírozták. A díjazottak teljes listája:
Fontosabb résztvevőkKülső hivatkozások |
Portal di Ensiklopedia Dunia
