hu Ingeborg Bachmann

	Ingeborg Bachmann
Született	1926. június 25.; Klagenfurt am Wörthersee
Elhunyt	1973. október 17. (47 évesen); Róma
Állampolgársága	osztrák
Élettársa	Max Frisch; Paul Celan;
Foglalkozása	költő; író; újságíró; forgatókönyvíró; filozófus; esszéíró; színműíró; librettista; fordító;
Kitüntetései	Literaturpreis der Stadt Bremen (1957); Büchner-díj (1964); Grand Austrian State Prize for Literature (1968); Anton Wildgans-díj (1971);
Halál oka	baleseti halál
Sírhelye	Klagenfurt (Annabichl) Cemetery
	Ingeborg Bachmann aláírása
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ingeborg Bachmann témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Klagenfurt, 1926. június 25. – Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.

Élete

Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Martin Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).

1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.

Művészete

Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.

Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglalkoztatja.

Frankfurti felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások a szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.

1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.

1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991–ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.

Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott.

Kitüntetései

1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen
1964-ben Büchner-díjjal tüntették ki
1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült
1972-ben A. Wildgans-díjat kapott

További művei

Ein Ort für Zufälle, 1965
Simultan, 1972 (elbeszélések)
Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)

Magyarul

Szimultán. Elbeszélések; vál., utószó Vályi-Nagy Ágnes, ford. Farkas Tünde et al.; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár)
Malina. Regény; ford. Pete Nóra; Jelenkor, Pécs, 2002
A kimért idő. Versek; ford. Adamik Lajos, Márton László, Jelenkor, Pécs, 2007

Utóélete, hatása

Utolsó kiadatlan alkotásait H. Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
1976-ban Klagenfurtban alapították az Ingeborg Bachmann-díjat. 1977 óta ítélik oda, a díj a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
↑ ^a ^b Anna Gadzinski: KALLIOPE Austria (német nyelven). Európai és Nemzetközi Ügyek Szövetségi Minisztériuma, 2015. szeptember 2.
↑ Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
↑ ^a ^b https://www.jstor.org/stable/30039350?seq=1#metadata_info_tab_contents

Források

Österreich Lexikon

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[abc9457dcf728dd069b8ed5b2e1a86035cf2b679-1] Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)

[0e73cf21c6705523432d1f2baa7e930161970a17-2] BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

[171c78749d072b6533c85975f5affa452f1e2cce-3] Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[368aedac20d7ef3af3e08ae0c8418cbc9937f65a-4] SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[62afcbb3255933d6f3c3510d5557327db667e317-5] ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[2f1a17e4da64137b53a2a838bfbb62c68592a285-6] Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)

[d1941ad9f98e14c9037039837abc86bde123329e-7] Anna Gadzinski: KALLIOPE Austria (német nyelven). Európai és Nemzetközi Ügyek Szövetségi Minisztériuma, 2015. szeptember 2.

[503c8b8879ebe3e0e1614b921627708c0b8228ca-8] Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

[13c74e6fe916211b8800ca86c69260c971803a54-9] ttps://www.jstor.org/stable/30039350?seq=1#metadata_info_tab_contents

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

Ingeborg Bachmann