Gornja Kovačica

Gornja Kovačica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Nagygordonya
Jogállás	falu
Irányítószám	43270
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	225 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	160 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 46′ 13″, k. h. 17° 06′ 40″45.77027778, 17.11111111Koordináták: é. sz. 45° 46′ 13″, k. h. 17° 06′ 40″45.77027778, 17.11111111
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornja Kovačica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.

Fekvése

Belovár központjától légvonalban 25, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Kovačica-patak mentén fekszik.

Története

Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Kovachicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kovachicza (Gornya)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kovachicza (Gor.)” néven 46 házzal, 184 katolikus és 136 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 488, 1910-ben 1.012 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 40%-a szerb, 29%-a horvát, 15-15%-a magyar és német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 26%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. október 31-én az Otkos 10 hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 290 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[4][5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
488	475	541	750	924	1.012	896	960	728	705	656	580	460	350	309	290

Nevezetességei

• Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1936-ban építették, 1996-ban megújították. Hosszúsága 8, szélessége 4 méter, a harangtorony a déli homlokzat felett emelkedik, tetején piramis alakú toronysisakkal.
• Az idősek visszaemlékezései szerint a Nagypisznicére menő út kereszteződésében egykor pravoszláv templom állt,[6] benne csodatevő ikonnal. Ehhez a helyhez ma is sok legenda fűződik.[7]

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...341. o.
3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
6. A régi térképek ezt nem erősítik meg. Talán az innen nyugatra fekvő Donja Kovačicával tévesztik össze, ahol ma is áll a pravoszláv templom a Nagypisznicére menő útkereszteződésben.
7. Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)

Források

• A község hivatalos honlapja^[halott link] (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)