Dunabökény

Dunabökény (Младеново / Mladenovo)
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bácskai
Község	Palánka
Rang	falu
Irányítószám	21422
Körzethívószám	+381 21
Népesség
Teljes népesség	2679 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	88 m
Terület	86,5 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 18′ 11″, k. h. 19° 15′ 42″45.3031, 19.2617Koordináták: é. sz. 45° 18′ 11″, k. h. 19° 15′ 42″45.3031, 19.2617
Dunabökény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunabökény témájú médiaállományokat.

Dunabökény (szerbül Младеново / Mladenovo, németül Bukin) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Palánka községben.

Fekvése

Palánkától északnyugatra, Bácsújlak és Bélamajor közt fekvő település.

Története

Dunabökény nevét 1448-ban említette először oklevél Bukin néven, ekkor Zsámboki Pál volt a birtokosa.

1440-1450. között a fennmaradt okiratok szerint a böki plébánost eretnekség miatt Futakon megégették. 1467-ben a kői káptalan Mátyás király rendeletére Sulyok Györgyöt és fiait vezette be Bwky (Bökény) birtokába. 1469-ben pedig a bácsi káptalan iktatta be Sulyok Györgyöt az utód nélkül elhalt Zsámboki Pál birtokába. 1508-ban II. Ulászló király Sulyok Ferencnek és testvéreinek adott új adománylevelet böki birtokára. Az 1543. évi érseki összeírás szerint Bukin a török hódoltság alatt 12 pénzt és egy pár csizmát adott az érseknek adóul.

Az új ortodox templom

1554-ben a török defterekben, a bácsi nahijében Bukint is említtették. Bács vármegye 1699. évi összeírásában ugyancsak szerepelt Bukin neve. 1717-ben az újonnan alakult Bodrog vármegyébe kebelezték, azonban az 1717. október 12-én tartott összeírásban nem sorolták fel; bizonyára névtelen helység vagy puszta volt; de az 1718. augusztus 25-én tartott adókivetés Bukinra 40 forintot rótt. 1749-ben és 1750-ben Grassalkovics kamarai elnök német családokat telepített ide. 1752-ben már kb. 200 Felső-Németországból érkezett német család lakott itt. 1763-ban még 20 katolikus szerb is lakott itt, akiket Cothmann másfelé akart telepíteni, mert marhatenyésztésük hátrányos volt a mezei gazdálkodásra. 1772. június 12-én urbariumot is kapott. A Duna áradásai nagy károkat okoztak a településnek, ezért 1812-ben régi helyétől észak felé, a mostani helyére telepítették.

1852-ben ismét 4000 hold szántóföldet borított el az árvíz, a negyvenes évek elején elkészült a buttini és novoszellói védőtöltés, amely egyúttal országút gyanánt szolgált. Ez a töltés katonai térképen Lorentzi Weg névvel van jelölve, mert itt volt a hajdani Szent Lőrincz, a régi Bodrog vármegyének már elpusztult községe, ahol 1720. körül fennállott maga a falu is és a bácsi barátoknak is volt benne birtokuk. Anyakönyveit is ezek vezették. A falut 1720. körül a Duna öntötte és mosta el. Szent Lőrincz után e területet Lovranacznak nevezték. Az 1900. évi népszámláláskor Dunabökényen 3322 lakos élt 595 házban, anyanyelv szerint 169 magyar, 2914 német, 212 sokácz, 27 szerb és tót, vallás szerint 3277 római katolikus, 2 evangélikus, 6 református, 16 görögkeleti ortodox, 21 izraelita. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott. A második világháború után német lakosságát deportálták Németországba, s helyükre szerbeket telepítettek.

Elpusztult települések

A környéken egykor hét virágzó, mára már elpusztult helység volt:

• Nagyvölgy - 1439-ben a Nagyvölgyi család birtoka volt, aki e birtokát a Pekrieknek adta zálogba
• Pirosegyház - 1448-1467. között említették az oklevelek, sok részben Bökény sorsában osztozott
• Félegyháza - 1406-ban a Tőttös családé volt, később a Váradiaké lett
• Kölesrév - 1448-1467. között sorsa Bukival (Bökény) sorsával volt azonos
• Harsány - már a 13. században a veszprémi püspök birtoka volt
• Hernyék - mely szintén elpusztult, de 1448-1467. között szerepelt az oklevelekben
• Péczel - 1470-ben még a Garaiaké volt

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
3269	3694	3793	3080	3380	3363	3358[2]	2679[1]

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	3171	94,43
Jugoszlávok	63	1,87
Horvátok	20	0,59
Magyarok	16	0,47
Szlovákok	6	0,17
Muzulmánok	5	0,14
Cigányok	4	0,11
Macedónok	3	0,08
Németek	2	0,05
Csehek	1	0,02
Montenegróiak	1	0,02
Ukránok	1	0,02
Oroszok	1	0,02
Románok	1	0,02
Bosnyákok	1	0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek

A római katolikus templom

• Keresztelő Szent János római katolikus templom: valaha a német lakosság képviselte a római katolikus közösséget, ma nagyon kevés a hívő. Az ősi plébániát 1332-ben említik először. 1731-ben alapították, előtte Bácsújlak leányegyháza volt. A templomot 1812-ben építették föl, 1934-ben kibővítették. A templom méretei: hossza 44,83 m, szélessége 13 m, a kereszthajó hossza 18,85 m, a hajó belmagassága 13 m, a torony magassága 39 m. Három harangja közül a legnagyobb 420 kg, a legkisebb 50 kg. Az anyakönyvet 1751 óta vezetik. A plébánia területén volt a gyönyörű Szent Péter és Pál Apostolok kápolna, amelyet 1760-ban emeltek. 1964-ben teljesen megsemmisült. 1879-ben emelték a Krisztus Sírja kápolnát a temetőben.

Jegyzetek

1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

Források

• Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye

További információk

• Dunabökény hivatalos weboldala