Dogger-padA Dogger-pad (németül Doggerbank,[1] angolul Dogger Bank, hollandul Doggersbank) egy nagy kiterjedésű, hosszan elnyúló és helyenként csak 13 méter mélyen lévő homokpad az Északi-tengerben. Nevét a holland dogger halászhajók után kapta, melyek gyakran megfordultak a kiváló halászterületként számon tartott vizein. Újabban az itt létesítendő szélfarmok révén fordult a figyelem a terület felé. A hajózásban a Dogger-pad feletti sekély vizeket a Dogger megjelöléssel illetik. GeográfiaElhelyezkedésA Dogger-pad az Északi-tengerben hozzávetőlegesen az angol Yorkshire grófság (Middlesborough) és a Jütland-félsziget nyugati részén lévő Ringköbingfjord magasságában húzódik. A nyugati vége a brit partoktól kb. 100 km-re, a keleti vége a dán partoktól mintegy 125–150 km-re van. A Dogger-padot délről a Klaver-pad határolja. KiterjedésA Dogger-pad 300–350 km hosszan nyúlik el kelet-nyugati irányban szélesedve. Legnagyobb szélessége 120 km, területe 17 600 km². VízmélységA Északi-tenger átlagosan 94 méteres vízmélységével szemben a Dogger-pad felett ez az érték 30 méter. Legsekélyebb részén az (északi szélesség 54-55. fok, keleti hosszúság 1-7. fok) mindössze 13 méter mély a víz. TörténeteKorai időszakA Dogger-pad valószínűleg a pleisztocén idejében lezajlott moréna-képződés során jött létre[2] az akkor még a jelenleginél jóval északabbra lévő jégkorszaki Rajna-torkolattól északra. Az eljegesedések idején - mikor a tengerszint 100 méterrel volt alacsonyabban és a tengerpart 600 km-rel húzódott északabbra a mai partvonalnál – a mai homokpad és a környező területek szárazon álltak. Ezt a területet a régészek a Dogger-föld (Doggerland) névvel illetik. A La Manche területe is szárazföld volt a nyugati részeit leszámítva, így Anglia és a kontinens között volt szárazföldi összeköttetés. A tengerszint alacsony állása miatt a Dogger-pad és a La Manche térségében dús szárazföldi növényzet vert gyökeret és a terület közepét egy nagy kiterjedésű édesvizű tó töltötte fel. A Dogger-padnál és a La Manche-nál lévő szárazföldi összeköttetések közötti alacsonyabban fekvő területet (a mai Északi-tenger déli részét) egy édesvizű tó töltötte fel. I. e. 6500 évvel a mai Dover és Calais városok közötti mészkősziklából álló összeköttetés erodálódásával az édesvizű tó vize az Atlanti-óceánba folyt le. A tengerszint ezt követő emelkedésével a Dogger-pad és a La Manche lassan ismét víz alá került. Így a víz – mint ahogy a jégkorszak előtti időszakban, és ahogy napjainkban is – az Atlanti-óceán felől a csatornán át az Északi-tengerbe folyhatott, hogy aztán a norvég partok mentén az óceán északi részébe áramolhasson tovább. A Dogger-padot vélhetőleg a Storegga-csuszamlás keltette cunami vize borította el.[3] A tenger alatti csuszamlás keltette hullám elöntötte a mindössze pár méterrel kiemelkedő Dogger-földet és megsemmisítő hatással volt az itt vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségekre. Az itt dolgozó halászhajók hálójába gyakran akadtak bele tőzeg, mamut- és rinocérosz-maradványok, valamint esetenként paleolit-kori vadászeszközök is. TörténelemAz utóbbi évszázadokban több tengeri csatára és incidensre is sor került a homokpad felett:
Az 1931-ben a Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű földrengés hipocentruma (rengésfészke) a Dogger-pad alatt volt 23 kilométerrel és az Északi-tengert övező összes országban érezni lehetett, sok helyütt jelentős károkat okozott. A kis mélységben való elhelyezkedése miatt a Dogger-pad mint „tengervíz által kis mértékben elöntött homokpad” az Európai Unió természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló irányelvének védelme alatt áll.[4] 2012 óta a Dogger-pad területéből 18.000 km² tartozik a Natura 2000 környezetvédelmi hálózathoz.[5] A Dogger-pad az Északi-tenger parttól távolabb eső területeihez hasonlóan nem került egyetlen állam joghatósága alá, ám 1970-ben a szomszédos országok területét gazdasági zónákra osztották fel, miután kiderült, hogy a tengerfenék alatt jelentős mennyiségű ásványkincs található. A felosztás során a Dogger-pad területének túlnyomó része a brit zónához került, de kisebb-nagyobb részben részesült belőle Hollandia, Németország, Dánia és Norvégia is. GazdaságHalászatA Dogger-pad jó halászterületnek számít, különösen a melegebb vizeket kedvelő tőkehal és a lepényhal fordul elő az itteni sekély vizekben. SzélenergiaA brit kormányzat tervei szerint a Dogger-pad területére is telepítenek szélfarmokat. A tervek szerint mintegy 1500 szélturbina 9 gigawatt energiát termelne és ezzel a világ egyik legnagyobb tengeri szélfarmja lenne. Ez megegyezne kilenc atomerőmű teljesítményével.[6] A Dogger Bank Creyke Beck névvel jelölt 2400 megawatt teljesítményű első telepének létrehozását 2015 elején engedélyezték.[7] Ezt a Dogger Bank Teesside telep létrehozása követné újabb 2400 megawatt teljesítménnyel. A tervezett telepek 13 gigawattosra való bővítését is lehetségesnek tartják. A tervezett szélfarm alapterülete 8600 km², melyen a víz mélysége 20-60 méter. A projektnek a RWE, a Scottish & Southern Energy, a Statoil és a Statkraft vállalatok közösen fognak hozzá.[8] Kapcsolódó szócikkekFordításEz a szócikk részben vagy egészben a Doggerbank című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Jegyzetek
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbank témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia