Benzál-klorid

Benzál-klorid
IUPAC-név	(Diklórmetil)benzol
Más nevek	benzál-klorid benzilidén-klorid benzilidén-diklorid benzil-diklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	98-87-3
PubChem	24855098
ChemSpider	7133
RTECS szám	CZ5075000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C7H6Cl2
Moláris tömeg	161,03 g/mol
Megjelenés	színtelen folyadék
Sűrűség	1,254 g/cm³, folyadék
Olvadáspont	−17 és −15 °C között
Forráspont	205 °C (82 °C @10 Hgmm)
Oldhatóság (vízben)	kevéssé
Gőznyomás	0,6 kPa (45 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	Mérgező (T)[1]
R mondatok	R22, R23, R37/38, R40, R41[1]
S mondatok	(S1/2), S36/37, S38, S45[1]
Lobbanáspont	88 °C[1]
Öngyulladási hőmérséklet	525 °C[1]
LD50	3250 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A benzál-klorid szerves vegyület, halogénezett szénhidrogén, képlete C₆H₅CHCl₂.[2] Színtelen, könnyfakasztó folyadék, a szerves kémiai szintézisekben használják.

A benzál-kloridot a toluol gyökös klórozásával állítják elő, melynek első lépésében benzil-klorid keletkezik, illetve a reakciót tovább folytatva benzotriklorid állítható elő:

C₆H₅CH₃ + Cl₂ → C₆H₅CH₂Cl + HCl

C₆H₅CH₂Cl + Cl₂ → C₆H₅CHCl₂ + HCl

C₆H₅CHCl₂ + Cl₂ → C₆H₅CCl₃ + HCl

A benzál-klorid nagy részéből hidrolízissel benzaldehidet állítanak elő:[3]

C₆H₅CHCl₂ + H₂O → C₆H₅CHO + 2 HCl

Erős bázis hatására a benzál-kloridból fenilkarbén keletkezik.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzal chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

1. A benzál-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. 01. 31. (JavaScript szükséges) (angolul)
2. BENZAL CHLORIDE. International Programme on Chemical Safety. (Hozzáférés: 2007. október 30.)
3. Manfred Rossberg, Wilhelm Lendle, Gerhard Pfleiderer, Adolf Tögel, Eberhard-Ludwig Dreher, Ernst Langer, Heinz Rassaerts, Peter Kleinschmidt, Heinz Strack, Richard Cook, Uwe Beck, Karl-August Lipper, Theodore R. Torkelson, Eckhard Löser, Klaus K. Beutel, “Chlorinated Hydrocarbons” in Ullmann’s Encyclopedia of Chemical Technology, 2007 John Wiley & Sons: New York.