André Lotterer
André Lotterer (Duisburg, 1981. november 19. –) német autóversenyző,[1] a Le Mans-i 24 órás verseny háromszoros győztese,[2] kétszeres WEC-bajnok[3] és sikereket ért el Japánban is. Kétszeres Super GT- és egyszeres Super Formula bajnok. PályafutásaA kezdetek1989 és 1997 között vett részt gokartversenyeken. 1998 és 2001 között német és brit formula autós bajnokságokban szerepelt. 1999-ben megnyerte a német Formula–BMW sorozatot. 2002-ben és 2003-ban a Formula–1-es Jaguar Racing tesztpliótája volt. 2002-ben részt vett a Champ Car széria egy futamán, továbbá egy futamon az FIA GT-sorozatban is szerepelt. 2003-tól nagyrészt Japánban versenyez. 2004-ben a második, 2006-ban és 2008-ban a harmadik helyen zárta a Formula–Nippon bajnokságot. Ezentúl Juichi Wakisaka társaként két bajnoki címet szerzett a japán túraautó bajnokságban. SportautózásAndré 2009-ben debütált a Le Mans-i 24 órás autóversenyen. Első versenyén Charles Zwolsman és Narain Karthikeyan társaként vett részt. A privát csapattal szereplő alakulat a hetedik helyen ért célba. 2010-ben már a gyári Audi csapatával vett részt a viadalon, a svájci Marcel Fässler és a francia Benoît Tréluyer váltótársaként.[4] 2011-ben az egységük megnyerte a versenyt.[5] 2012 és 2016 között az újonnan létrehozott FIA World Endurance Championshipben (WEC) versenyzett, továbbra is a gyári Audi Sport Team Joest csapatánál, az R18-assal.[6] Az Audinál a WEC-ben eltöltött ideje alatt megnyerte a pilóták bajnokságát a sorozat első szezonjában Benoît Tréluyerrel és Marcel Fässlerrel.[7] Miután az Audi úgy döntött, hogy 2017-ben már nem indul a WEC-ben, Lotterer a gyári Porschéhoz igazolt az első számú autó pilótájaként Nick Tandyvel és a márka 2016-os bajnokával, Neel Janival.[8] 2017 után a Porsche is kilépett a sorozatból és befejezte az LMP1-es programját.[9] Ezt követően Lotterer a svájci Rebellion Racinghez szerződött a 2018–2019-es szuper-szezonra, és csatlakozott Janihoz és Bruno Sennához.[10] 2023-ban tért vissza a bajnokságba, amikor is a vadonatúj csúcskategóriának számító Hypercar-osztályban a Porsche is visszatért, Kévin Estre és Laurens Vanthoor mellett a #6-os számú 963-as konstrukcióval.[11] 2024-ben Estre és Vanthoor mellett pályafutása során másodszor nyerte meg a versenyzők bajnokságát, tizenkét szezon után ismét.[12][13] 2024 decemberében Lotterer távozott a Porschétól,[14] majd aláírt a brazil Pipo Derani mellett,[15] a 2026-ban induló gyári Genesis programhoz, amelyet a Hyundai felügyelt.[16] A 2025-ös évadot a Genesis GMR-001 LMDh prototípusuk fejlesztésével töltötte.[17] Formula–12014. augusztus 20-án a Caterham Formula–1-es csapat bejelentette, hogy Lotterer fogja helyettesíteni Kobajasi Kamuit a belga nagydíjon.[18] Az esős időmérő edzésen a német az utolsó előtti, 21. pozíciót szerezte meg, majdnem egy másodperccel megelőzve csapattársát, Marcus Ericssont.[19] Debütáló futama azonban rövidre sikeredett, mindössze egy kör megtétele után, a második körben kiállni kényszerült motorhiba miatt.[20] EredményeiTeljes Super GT eredménysorozata(Táblázat értelmezése)
Teljes Formula Nippon/Super Formula eredménylistája(Táblázat értelmezése)
Le Mans-i 24 órás autóversenyTeljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata(Táblázat értelmezése)
Teljes Formula–1-es eredménysorozata(Táblázat értelmezése)
Teljes Formula–E eredménylistája(Táblázat értelmezése)
MagánéleteDuisburgban született, kétéves korától a belgiumi Nivelles városában él. Jegyzetek
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz André Lotterer témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia