Alexandru Rusu

Alexandru Rusu
Született	1884. november 22.[1] Mezősályi
Elhunyt	1963. május 9. (78 évesen) Szamosújvár
Állampolgársága	román
Foglalkozása	katolikus pap román görögkatolikus püspök
Tisztsége	megyéspüspök (1930. október 17. – ) román görögkatolikus püspök (1931. január 30. – )
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem Nagy Szent Vazul Balázsfalvi Kollégium
máramarosi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	román görögkatolikus egyház
Pappá szentelés	1910. július 20.
Püspökké szentelés	1931. január 30. Balázsfalva
Szentelők	Vasile Suciu (főszentelő) Iuliu Hossu (társszentelő) Alexandru Nicolescu (társszentelő)
Hivatal	máramarosi püspök
Hivatali idő	1931–1963
Elődje	Iuliu Hossu (apostoli adminisztrátor)
Utódja	Lucian Mureșan
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ioan Bălan 1936. október 18. Vasile Aftenie 1940. június 5.
Tisztelete
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Boldoggá vagy szentté avatási státusz	boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
Ünnepnapja	június 2. május 9.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Rusu témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Boldog Alexandru Rusu (Mezősályi, 1884. november 22. – Szamosújvár, 1963. május 9.) román görögkatolikus pap, máramarosi püspök, vértanú.

Pályafutása

Apja, Vasile, görögkatolikus pap, anyja Rozalia volt. 1903-ban Budapestre ment teológiát tanulni. 1910-ben teológiai doktorátust szerzett, és ez év július 20-án szentelték pappá.

A balázsfalvi teológiai akadémia tanárává és a dogmatika tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1920-ban metropolitai titkár, 1923-ban székesegyházi kanonok lett.[2]

Püspöki pályafutása

1930. október 17-én máramarosi püspökké nevezték ki. 1931. január 30-án Balázsfalván szentelte püspökké Vasile Suciu fogaras-gyulafehérvári érsek, Iuliu Hossu kolozsvár-szamosújvári és Alexandru Nicolescu lugosi püspök segédletével. Beiktatására február 2-án került sor Nagybányán.[2]

1946-ban a metropólia választási zsinata metropolitává választotta, amit az Apostoli Szentszék elismert, a román kormány viszont nem hagyta jóvá.[2][3] A Securitate ugyanis minden lépését figyelte, és vallási meggyőződésében megingathatatlan embernek tartotta, aki a Groza-kormánnyal ellenséges, a Nemzeti Parasztpárt támogatója. Azzal is gyanúsították, hogy a vidéki „reakciós körök kapcsolatát a fővárosiakkal maga Alexandru Rusu püspök biztosítja, aki gyakran látogat a fővárosba”.[3]

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel Rusut is eltávolították hivatalából. Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[3]

Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[2] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben.[4] Később átvitték Curtea de Argeșre, majd a Cocoș kolostorban(wd) jelöltek ki számára kényszerlakhelyet.[2] Bár 1955-ben kiengedték,[4] 1957-ben a katonai törvényszék 25 év kényszermunkára ítélte felbujtásért és árulásért,[2] így újra bebörtönözték, és a szamosújvári börtönben hunyt el a megpróbáltatások következtében,[4] miután 1963 tavaszán súlyosan megbetegedett.[2] A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4]

A szamosújvári börtön rabtemetőjében temették el, egyházi szertartás nélkül.[2]

Alexandru Rusu és vértanútársai a boldoggáavatás emlékére kiadott bélyegblokkon

Emlékezete

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Alexandru Rusu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][5]

Jegyzetek

1. Catholic-Hierarchy.org (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 8.)
2. PS Alexandru Rusu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
3. Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.) 
4. Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
5. Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

Források

• Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  

További információk

• Alexandru Rusu, Catholic-Hierarchy (angol)