Alexandru Todea

Alexandru Todea
Született	1912. június 5.[1] Marostelek
Elhunyt	2002. május 22. (89 évesen)[1] Marosvásárhely
Állampolgársága	román
Nemzetisége	román
Foglalkozása	görögkatolikus pap román görögkatolikus püspök a Fogaras-Gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye nagyérseke
Tisztsége	Titular Bishop of Caesaropolis (1950. július 4. – 1990. március 14.) a Fogaras-Gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye nagyérseke (1990. március 14. – 1994. július 20.) bíboros (1991. június 28. – 2022. május 22.)
Iskolái	Pápai Urbaniana Egyetem Nagy Szent Vazul Balázsfalvi Kollégium Propaganda Fide Pápai Városi Kollégium
Kitüntetései	Románia Csillaga érdemrend
Sírhelye	Szentháromság-székesegyház (Balázsfalva)
fogaras-gyulafehérvári érsek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	román görögkatolikus egyház
Pappá szentelés	1939. március 25.
Püspökké szentelés	1950. november 19.
Szentelők	Joseph Schubert (főszentelő)
Bíborossá kreálás	1991. június 28.
Hivatal	fogaras-gyulafehérvári érsek
Hivatali idő	1990–1994
Elődje	Ioan Suciu (apostoli adminisztrátor)
Utódja	Lucian Mureșan
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Lucian Mureșan 1990. május 27. Vasile Hossu(wd) 1990. május 27. George Guțiu(wd) 1990. június 17.
Catholic Hierarchy
Sablon Wikidata Segítség

Alexandru Todea (Marostelek, 1912. június 5. – Marosvásárhely, 2002. május 22.) fogaras-gyulafehérvári érsek, bíboros, a román görögkatolikus egyház elöljárója 1986–1994 között.

Pályafutása

Sokgyermekes paraszti családba született. Az általános iskolát szülőfalujában és Görgénykakucson, a középiskolát a szászrégeni gimnáziumban és a balázsfalvi Nagy Szent Vazul Líceumban végezte. Miután felvették a Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye papnövendékei közé, Vasile Suciu érsek Rómába küldte teológiai tanulmányokra, melyeket további filozófiai és teológiai tanulmányok követtek a Propaganda Fide Pápai Városi Kollégiumban(wd). 1939. március 25-én szentelték pappá. A doktori fokozat megszerzése után, 1940-ben tért vissza Romániába.

Hazatérése után az érseki székhelyen látott el különböző feladatokat: Alexandru Nicolescu érsek titkára volt annak 1941-es haláláig, majd hittant, latint és olaszt oktatott balázsfalvi középiskolákban. 1945-től 1948-ig parókusként és protopópaként szolgált Szászrégenben; ez alatt többször letartóztatták. Háromszor rövidebb időre börtönözték be a kommunisták túlkapásai elleni felszólalásokért; negyedszerre egy hónapig tartották fogva a Belügyminisztériumban; ötödszörre pedig a király elmozdítása elleni kiállásáért tartóztatták le. Hatodik letartóztatására 1948. október 14-én került sor; ezt követően Szászrégenben sikerült megszöknie a Securitate fogságából, és három év három hónapig bújkált.[2]

Püspöki pályafutása

Bújkálása alatt, 1950. július 4-én caesaropolisi címzetes püspökké, gyakorlatilag Ioan Suciu fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor segédpüspökévé nevezték ki. November 19-én szentelte püspökké Joseph Schubert(wd) püspök.

1951. január 31-én ismét elfogták, és ismét a Belügyminisztérium fogdájába zárták, ahol 13 hónapig tartó vizsgálatot folytattak ellene. 1952-es perében az ügyész halálbüntetést kért ellene azon az alapon, hogy „veszélyes a társadalomra”. A bukaresti katonai törvényszék végül életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. 1964-ben kegyelmet kapott. Szabadulása után Szászrégenben élt, és titokban hívők ezrei számára végzett lelkipásztori szolgálatot.

1986. március 14-én az érseki tartomány püspökeinek és ordináriusainak konferenciája metropolitává választotta, amit az Apostoli Szentszékkel is tudattak. 1987. július 31-én ideiglenesen átvette a Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye vezetését is, amit 1991-ben adott át az új megyés püspöknek, George Guțiunak(wd). 1990. március 14-én fogaras-gyulafehérvári érsekké nevezték ki. Ünnepélyes beiktatására a Szabadság mezején(wd) került sor.[2] 1991. június 28-án a pápa bíborossá kreálta.

1994-ben vonult nyugállományba.

1997-ben Marosvásárhely díszpolgára lett,[3] 2024-ben tévedésből ismét odaítélték neki a címet.[4]

Jegyzetek

1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Cardinalul Alexandru Todea (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
3. Cetățeni de onoare. www.tirgumures.ro (2024. január 29.) (Hozzáférés: 2024. július 12.)
4. Mureş: Cardinalul Todea, de două ori Cetăţean de Onoare; funcţionarul responsabil pentru eroare, sancţionat. www.agerpres.ro (2024. július 2.) (Hozzáférés: 2024. július 12.)

Források

• Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  

További információk

• Alexandru Cistelecan: Egy ember élete, ahogy az volt: Alexandru Todea bíboros. In: Provincia – 2002. június-július – III. évfolyam 6-7 (23). szám, 4. old. Archiválva 2020. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Alexandru Cardinal Todea, Catholic-Hierarchy (angol)