Adler Illés
Adler Illés (Zenta, 1868 – Budapest, Terézváros, 1924. február 19.[1][2]) zsidó származású magyar hittudós, rabbi. ÉleteAdler Sándor paksi rabbi és Wéber Jozefin fia. Héber tanulmányait Pakson, Balassagyarmaton és Pozsonyban, a világi studiumokat magánúton végezte. 1891-ben Kiskunfélegyháza papja lett, 1896–1907 között Óbudán rabbi. Tizenegy évig működött itt. A Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban 1902-ben[3] Dr. Adler Éliás főrabbi vezetésével megindult az izraelita hittan oktatása. 1914-ben[4] távozott az iskolából. 1918-ban a Pest hívta meg rabbijául Pollák Eleázár helyére a Rumbach utcai templomba. Kora ifjúságában már az Egyenlőség című lap munkatársa volt, több dolgozata jelent meg itt és más felekezeti lapokban, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat és az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évkönyveiben. Az Egyenlőségben jelent meg nevezetes sorozata a magyar rabbik szentföldi útjáról. Tudósként többek között a kabbalával foglalkozott. Budapest egyik legnépszerűbb papja és szónoka volt, az Otto Wagner tervezte Rumbach utcai zsinagógában működött. Az első világháború alatt tábori lelkész volt századosi rangfokozatban. Rabbiként az úgynevezett status quo ante irányzathoz tartozott. Halálát epehólyag-gyulladás okozta, a Kozma utcai izraelita temetőben temették el.[5] Felesége Krammer Janka volt, gyermekei Bella, Margit, Sándor, Anna. Sógora volt Mandel Sámuel ercsi, apostagi és budapesti rabbi. Bella lánya révén veje Lévai Jenő író, újságíró volt. Nyomtatásban megjelent művei (beszédek)
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia