|
Ħamrun
Ħamrun Málta egyik helyi tanácsa a kikötők körzetében egy enyhén emelkedő síkon, 2,5 km-re Vallettától. Lakossága 9513 fő. Neve 1881-ig hivatalosan (Casal) San Giuseppe volt, ami a hétköznapi beszédben azóta is használatban van. TörténeteLegkorábbi lakóitól, a föníciaiaktól néhány sír maradt az utókorra, a rómaiak jelenlétére is temetkezési helyek utalnak. Ezután egészen a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend érkezéséig nincs nyoma emberi településnek. A Lovagrend néhány épületet és egy lőporgyárat építtetett a területen, ezekből nőtt ki a mai település. 1645-ben kis kápolna épült a községben. Az Atocia Hill tetején ma is áll egy lovagkori palota, a település talán legrégebbi fennmaradt épülete, amelynek falain ma is látszanak a francia ágyúzások nyomai. Itt állt ugyanis a felkelők egyik állása az erődített fővárossal szemben. A St. Paul Square egyik oldalán állt az a fogadó, amelynek tulajdonosáról, az il-Ħamrunnak nevezett Ġamri Zammitról állítólag a község mai nevét kapta. 1881-ben lett önálló egyházközség, és ekkor kapta mai nevét is. Területét Ħal Qormi, Birkirkara és Floriana határából szakították ki. Első írásos említése az új néven az 1888-as választási összeíráson szerepel. A máltai vasút egyik állomása is lett, San Giuseppe néven, és itt helyezték el a műhelyeket és szénraktárakat is. A brit kikötőfejlesztések a környező települések, így Ħamrun lakosságát is felduzzasztották. 1905-ben az új villamoshálózatba is bevonták a községet. 1912-ben Santa Venera, 1913-ban Marsa is függetlenné vált tőle. Az első világháború idején brit csapatok állomásoztak a község és Floriana között. A két világháború között a növekedés folytatódott, megindult az autóbuszforgalom is, és az új útburkolási technikák kísérleti terepe Ħamrun volt. 1929-től készül itt a híres Cisk sör, majd 1938-ban a kormány itt állította fel az első tejpasztőröző üzemet Máltán. 1907-ben Ħamrunban alapította meg a Keresztény Tanítás Társaságát – közismert nevén a M.U.S.E.U.M.-ot – a 2007-ben szentté avatott Ġorġ Preca pap, aki majdnem haláláig, 1961-ig a községben élt és dolgozott. Ereklyéit ma a plébániatemplomban őrzik. A második világháború után újabb fejlődés következett, majd az 1960-as évek nagy emigrációs hulláma jelentősen csökkentette a község lakosságát. 1968-ban Gwardamanġa is függetlenné vált tőle. 1994 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. Ma a város fejlődését a területhiány, főleg a parkolóhelyek hiánya és a közlekedési útvonalak zsúfoltsága akadályozza. Az EU-csatlakozás óta a helyi tanács aktívan részt vesz nemzetközi programokban, mint pl. az European Voluntary Service, vagy a European Citizens United Through Culture and History, utóbbiban az olaszországi Carpineto városával közösen. 2009-ben a két város From Carpineto Romano to Hamrun – One Europe című projektje, amelynek keretében itt is megrendezték a Carpinetoban hagyományosnak számító Palio della Carriera fesztivált (2009. május 4–12.). A rendezvényért Ħamrun elnyerte a Citizens for Europe projekt Arany Csillag Díját.[3] Népessége
ÖnkormányzataĦamrun vezetése a kilencfős helyi tanács kezében van. A jelenlegi (6.) tanács 2012-ben lépett hivatalba.[4] Polgármesterei:
Ünnepei
Híres szülötteiNevezetességei
KultúraBand clubjai:
Egyházi szervezetek: SportSportegyesületei:
KözlekedésAutóval bárhonnan jól megközelíthető. A községen át juthatunk el a Portes des Bombeshez, Floriana kapujához. Buszjáratai (2011. július 3. után):[12]
Jegyzetek
Források A Wikimédia Commons tartalmaz Ħamrun témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
