|
Çinamak
Çinamak (néha Qinamak) falu és régészeti lelőhely Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 8, közúton 24 kilométerre délnyugati irányban, a Fekete-Drin bal partján. Legfőbb nevezetessége a határában, a Fekete-Drin hosszan elnyúló folyóteraszán feltárt, a bronzkor kései szakaszától a római hódítás évszázadaiig, egy évezreden át használt illír halomsírtemető. A çinamaki halomsírokA Fekete-Drin bal partján, a falutól keleti–északkeleti irányban mintegy 1 kilométer hosszan elnyúló folyóteraszon tárták fel a çinamaki halomsírtemetőt, amely a Kukës környéki bronz- és vaskori temetkezési helyek (Kruma, Bardhoc, Këneta stb.) közül a halomsírok számát, méretét, gazdag sírmellékleteit és használatának időtartamát tekintve régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű.[1] Az 1969-ben megindult feltárások során hatvanhét halomsírt azonosítottak, ebből huszonnyolcat tártak fel.[2] A régészeti eredmények alapján a legrégebbi központi sírok a bronzkor kései szakaszára, az i. e. 2. évezred végére keltezhetőek, de intenzíven a vaskor kezdetén, az i. e. 1. évezred elején vették használatba a temetőt, a legtöbb temetésre pedig az i. e. 7–4. századok között került sor. A temető csaknem ezer esztendeig volt használatban, utoljára Illíria római meghódítása után, az i. e. 1. században hantolta el itt halottait a környék népe.[3] A legkorábbi, késő bronzkori régészeti rétegek sírmellékletei a glasinac–mati műveltséghez kötik Çinamak korabeli népességét.[4] A vaskori sírok feltárt anyaga arra utal, hogy illírek éltek a környéken, tárgyi kultúrájuk a közeli labeátokévál és pirusztákéval egyaránt párhuzamba állítható, de a vaskor későbbi szakaszaiban egyre inkább a dardánokéval mutatott rokonságot, ez alapján feltételezik, hogy a dardán népesség délkeleti csoportjai lakhatták a környéket.[5] A település vagy települések, amelyekhez a halomsírok tartoztak, nem ismertek, de a gazdag, epiruszi, apollóniai, epidamnoszi, szkodrai stb. importkerámiákat és pénzérméket is tartalmazó sírmellékletek – valamint a földrajzi helyzet: a Fekete-Drin és a Drin völgyeinek találkozása – arra utalnak, hogy népessége kereskedelmi utak metszéspontjában élt, szilárd gazdasági alapokon álló, jól fejlett társadalomba szerveződött.[6] Az egyes halomsírok magassága 0,35 és 2,5 méter, míg átmérője 16 és 24 méter között váltakozik.[7] A viszonylagosan nagy méreteket az elhantoltak magas száma magyarázza: az 1969-ben Bep Jubani által feltárt négy halomsír például 159 embernek szolgált nyughelyül. Halottaikat sírgödörben helyezték el, ritkán kezdetleges deszkakoporsóban, a gödröt esetenként kőlapokkal bélelték és fedték le. A sírra ezt követően összetört agyagedények cserepeivel kevert földet halmoztak, amit végül egy kőréteggel takartak le. A hamvasztásos temetés ritka, és csak a legkésőbbi temetésekre jellemző.[8] A sírmellékletek gazdagok: a fazekastermékek és bronzedények mellett számottevő a fegyverek (lándzsa- és nyílhegyek), kések és egyéb vágóeszközök, az ékszerek, különösen a borostyánékek jelenléte. Az ásatások egyik legbecsesebb lelete egy i. e. 5. századi illír típusú bronzsisak, valamint az az éremkincslelet, amelyben elsőként találtak a kutatók labeát vereteket.[9] A halomsírok közvetlen közelében egy kora középkori temetőt is feltártak a régészek,[10] valamint nevezetes a Fekete-Drin túlpartján feltárt kilenc kënetai halomsír, amelyek 1976-ban, a Fierzai-tó felduzzasztásával víz alá kerültek.[11] Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
