|
Zygnematophyceae
A Zygnematophyceae (más néven Conjugatophyceae) a Streptophyta zöldmoszatainak parafiletikus Charophyta csoportjának osztálya[2] több mint 4000 ismert fajjal.[3] A Zygnematophyceae az Embryophyta (embriós növények) testvércsoportja.[4][5][6] A Zygnematophyceae gyakori tagjai például a Spirogyra, a Mougeotia fonalas algák, valamint a kis, szimmetrikus és összetett sejtekből álló Desmida.[7] MorfológiaA Zygnematophyceae szerveződése egyszerű, a csoport feltehetően másodlagosan vesztette el morfológiai összetettségét.[8] Legbazálisabb tagjai egysejtűek, de legalább 5-ször fejlődtek ki fonalas fajai,[9] és néhány faj kolóniákat alkot.[7] Minden sejt egy sejtmaggal rendelkezik.[7] A Zygnematophyceae kloroplasztiszai nagyok, általában axiálisak, de néha parietálisak, és egy vagy több pirenoid van bennük. Egy sejtben 1 vagy több kloroplasztisz lehet jelen. Lehetnek csillag (a Zygnema esetén), szalag (a Spyrogyra esetén) alakúak vagy kidolgozottan lebenyesek és tagoltak. Egyes taxonok, különösen a Mougeotia esetén a kloroplasztisz az eltérő fényre válaszolva mozoghat.[7] A sejtfalak háromrétegűek, külső rétegük nyálkából, elsődleges faluk mikrofibrillumokból, belső rétegük cellulózból áll. Egyes fajok elsődleges falukat lebontják, és csak a belső réteget tartják meg. A sejtfal számos csíkkal, granulummal vagy tüskével rendelkezhet. A Desmidiales sejtfalai pórusosak, lehetővé téve a nyálka kibocsátását a védekezéshez.[7] Az osztály számos tagja tartalmaz a szárazság ellen védő géneket, melyek feltehetően a baktériumoktól kerültek át horizontális géntranszferrel, és csak növényekben, a Zygnematophyceaeben és baktériumokban találták. Ezek segíthették a növények szárazföldi élethez való alkalmazkodását.[10][11] A „zselés gombócra” hasonlító egysejtű szubaeriális Spirogloea muscicola fajt Kölnhöz közeli sziklán való 2006-os újbóli felfedezésekor új alosztályba, a Spirogloeophycidaebe sorolták, miután először Franciaországban fedezték fel 1845-ben.[12] SzaporodásA Zygnematophyceae ivarosan és ivartalanul is képes szaporodni. Az ivartalan szaporodás fragmentálódással, osztódással, akinéta-létrehozással vagy partenospórákkal történik.[7] Az ivaros szaporodás konjugációval történik a Zygnematophyceaeben.[13] A gamétáknak nincsenek ostoraik[7] és centriólumaik, ez alapján ezek nem másodlagosan tűntek el. Ez a Zygnematophyceaet a vörösmoszatok kivételével minden algacsoporttól elkülöníti.[1] Az ivarsejtek kevéssé térnek el a vegetatív sejtektől.[7] A konjugáció során az ellentétes ivarú sejtek vagy fonalak párba állnak, és csövek jelennek meg az egyes sejtek közt. A hímivarsejtek amőboiddá válnak, és a nőstényen át haladnak, vagy mindkét sejt összekötő csőbe kerül. A sejtek zigótává egyesülnek, mely meiózis után további sejteket vagy fonalakat alkot. A szárazföldi növényekhez hasonlóan csak a nőstény kloroplasztiszai jelennek meg az utódban. A hímivarsejt kloroplasztiszának DNS-ét szelektíven bontja az Ezy-1.[14] TaxonómiaA Zygnematophyceae monofiletikus. Eredetileg 2 rend volt benne, a Zygnematales és a Desmidiales.[7] Azonban a Zygnematalesről kiderült, hogy a Desmidialeshez képest parafiletikus, így felbontották. 2023-ban 5 rendje és 2 alosztálya ismert, a Spirogloeales a Spirogloeophycidaeben és a Serritaeniales, a Zygnematales, a Spirogyrales és a Desmidiales a Zygnematophycidaeben van:[9] Classis: Zygnematophyceae[15]
FilogenetikaA Zygnematophyceae családjainak filgoenetikája alább látható:[16][11]
ÉlőhelyA Zygnematophyceae tagjai a legtöbb édesvízi élőhelyen gyakoriak, különösen a fonalas nemzetségek, például a Spirogyra és a Mougeotia. Egyes Spirogyra-fajok a zavart élőhelyeket tolerálják. Ezzel szemben a Desmidiales tagjai gyakran a mocsarakat, a tavakat és a lápokat kedvelik.[17] FosszíliákA Zygnematophyceae vegetatív sejtjei sérülékenyek és általában nem őrződnek meg, de zigospóráik ellenállnak a bomlásnak és fosszilizálódhatnak. Legkésőbb a késő devonban megjelentek tagjaik, és a karbon kor előtt minden fő csoportja elvált. A zigospóra-fosszíliák a melegedő éghajlat és a sekély, stagnáló mezotróf élőhelyek jelei.[7] GenomokA Zygnematophyceae tagjairól közzétett első genomok a Mesotaenium endlicherianumé és a Spirogloea muscicoláé.[11] Ezután genomokat közöltek a Penium margaritaceumról,[18] a Zygnema spp.-ról[19] és a Closterium peracerosum-strigosum-littorale komplexről.[20] Ezenkívül a Mesotaenium endlicherianum génmodelljei frissültek.[21] Jegyzetek
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Zygnematophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia
