Vörös karcsúhangya

Karcsúhangya
dolgozója oldalnézetben
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Bütyköshangyaformák (Myrmicinae) Nemzetség: Pheidolini Nem: Karcsúhangya (Aphaenogaster) Faj: Aphaenogaster subterranea Latreille, 1798
Alfajok
Aphaenogaster subterranea ichnusa Aphaenogaster subterranea subterranea Aphaenogaster subterranea valida
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Karcsúhangya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Karcsúhangya témájú kategóriát.

A vörös karcsúhangya (Aphaenogaster subterranea) a hangyák (Formicidae) családjában a bütyköshangyaformák (Myrmicinae) alcsalád Pheidolini nemzetségébe sorolt karcsúhangya (Aphaenogaster) nem egyetlen, Magyarországon is honos faja. Több magyar szerző[1] „nyeles hangya” néven említi.

Származása, elterjedése

Viszonylag nagy, összefüggő területen terjedt el Közép- és Dél-Európában, Moldovában, Dél-Ukrajnában, a Krím-félszigeten, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban (Lőrinci, 24. old.)[2]

Megjelenése, felépítése

Lábai hosszúak; törzse karcsú. A dolgozók hossza 3–4 mm; a királynőé kb. 7 mm (Hangyafarm).

Életmódja, élőhelye

Erősen melegkedvelő, jellemzően a mediterrán éghajlatú területeken élő faj. Fészkeit többnyire a meleg és mérsékelten nedves lombhullató erdőkben vagy azok szélén építi, de előfordul tűlevelű erdőkben és ritkán száraz gyepeken is (Lőrinczi, 24. old.) A számára optimális hőmérséklet 21–28°C, a pihenőidőszakban (novembertől márciusig) 5–8°C, a relatív páratartalom 50–60 % (Hangyafarm).

Kövek alatt, talajban, avarban, korhadt fában fészkel. Jellemzően egykirálynős kolóniáiban több száz vagy akár több ezer dolgozó is élhet együtt (Lőrinczi, 24. old.) Bolyaiba gyakran költöznek be a hangyaboglárka lepkék (Maculinea spp.) szociálparazita hernyói.

Mindenevő. A nem sok más fajához hasonlóan dokumentáltan eszközhasználó, amennyiben a folyékony vagy félfolyékony táplálékot a szállításhoz talajszemcsékkel, levéldarabkákkal stb. itatja fel (Lőrinczi, 24. old.)

Utódgondozása sajátos, ugyanis ahelyett, hogy a fészekbe hordott prédát feldarabolná és úgy adná oda a lárváknak, azokat hordja rá a táplálékra.[3]

Július vége és szeptember eleje között repül (Lőrinczi, 24. old.)

Jegyzetek

1. pl. Maák István Elek: Táplálékforrás, szignál, fertőzésgóc – tetemek szerepe egyes hangyafajoknál (Hymenoptera: Formicidae) 117 old.
2. Antmaps: Aphaenogaster subterranea
3. Buschinger A. (1973): Transport und Ansetzen von Larven an Beutestücke bei der Ameise Aphaenogaster subterranea (Latr.) (Hym., Formicidae). Zoologischer Anzeiger 190, 63-66.; idézi Lórinczi, 24.old.

Források

• Lőrinczi: Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
• Hangyafarm: Hangyafarm: Aphaenogaster subterranea