A bütyköshangyaformák(Myrmicinae) a hártyásszárnyúak(Hymenoptera)fullánkosdarázs-alkatúak(Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák(Formicidae) családjának egyik alcsaládja hat nemzetség közel kétszáz nemével.
A legközönségesebb közülük a nyugati gyepihangya(Tetramorium caespitum), amely nemcsak erdőn-mezőn található meg, de gyakran a lakásokba is betelepül (Brehm).
Megjelenésük, felépítésük
A legtöbb faj fullánkja fejlett. Nevüket onnan kapták, hogy potrohnyelüket két bütyök formájú potrohszelvény alkotja. Ez a testalkat segíti a szúrást (a fullánk használatát). Az ilyen potrohú fajokat gyakran „kétbütykös” hangyáknak nevezi. A fullánk és a méregmirigy nélkül, „hagyományos értelemben” vett potrohuk viszonylag kicsi, ezért viszonylag karcsúak (Tartally).
Fejükön a két homlokléc egymástól eltávolodott. Szemük többnyire jól fejlett (Brehm).
Életmódjuk, élőhelyük
Lárváik nem szőnek kokont a bábozódáshoz (Tartally).
Jegyzetek
↑Gallé László: A nemzeti park hangyái. In: Kárpáti László – Josef Fally (szerk.): Fertô–Hanság – Neusiedler See–SeewinkelNemzeti Park. Monografikus tanulmányok a Fertô és a Hanság vidékérôl. pp. 165–170.
Brehm:Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX.Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0