A Vágtázó Csodaszarvas nevű együttest Grandpierre Attila alapította 2005-ben. Az együttes elődje az 1975 és 2001 között fennálló Vágtázó Halottkémek volt (VHK, 2009-től Vágtázó Életerő). A zenekar őserejű, mágikus zenét játszik, a magyar népzene legősibb rétegét, az eurázsiai lovasnépek népzenéjét elevenítve fel. A hivatalos zenei kategóriák közül talán a világzene áll hozzá a legközelebb.[1]
Történet
„Ez egy magas feszültségű zene. Életed egészének energiáját összevonjuk ebben a hosszú pillanatban. Ettől a zenétől függ az életünk és a halálunk.”
Grandpierre Atilla Kodály Zoltán és Bartók Béla összehasonlító zenei tanulmányainak nyomán több évtizeden át gyűjtötte a Kárpát-medencétől Koreáig és Észak-Indiáig terjedő körzet ősi népzenéjéből az őserejű, varázslatos népzenei maradványokat, amelyek rokonságban állnak a belső világából fakadó zenével.
Így fedezte fel az eurázsiai népzene ősrétegében azt az elemi erejű, öntörvényű népzenét, amelynek létére Bartók következtetett a A népzene forrásainál,[3]A magyar népzene[4] és a Mi a népzene?[5] című tanulmányaiban, és amelyet „igazi parasztzenének” nevezett.
Ennek a kitartó munkának köszönhetően állt össze az az egységes zenei világ, melyet a Vágtázó Csodaszarvas zenekarban zenélő tíz népzenész hasonló tapasztalataival ötvöz és ad elő.
Lemezkiadások
„Tiszta Forrás” címmel, 2006-ban jelent meg első lemezük,[6][7] amely aranylemez fokozat elnyerése mellett[8][9] jelölt lett a Hungarian Metal Awards Hang-Súly’06 2006-os legjobb debütáló albumai, legjobb produkciói és legjobb lemezborítói nemzetközi listáján,[10] továbbá felkerült a MAHASZ Top-40-be is.[11]
Ezt követte 2008-ban a „Végtelen Ázsia!”,[12] amely szintén felkerült a MAHASZ Top-40-es listára, ahol a hetedik helyig jutott,[11] és nemsokára ez is aranylemezzé vált.[13]
Harmadik lemezüket pedig 2011-ben adták ki. Ennek címe a Csillaglovaglás lett.[14]
2010. augusztus 28. (Szilasliget, Szilasligeti rét)
2011 –
2011. december 23. (A38 hajó): Karácsonyi, lemezbemutató nagykoncert Vendégek: Dr. Hoppál Mihály (az Európai Folklór Intézet igazgatója) és a Fanfara Komplexa.[19]
2012. október 6. – Világzengetés: Ősök Ünnepe koncert (Dürer kert)[30]
2013. április 13. (Fonó)
2013. június 22. – Székesfehérvár, A Nyári Napforduló köszöntése (Szabadművelődés Háza)
2013. július 27. – Csíkrákos, Árpád-házi Magyar Szentek Napjai
2013. szeptember 15. – Balatonkenese – Everness Fesztivál
2013. december 6. (A38 hajó): Az Égig Érő Fa – Csoda és Varázslat – Kozmikus Hang-Színház
2014. július 5. – Everness Fesztivál – Biopont, Mozgássátor
2014. augusztus 7. – VII. Ördögkatlan Fesztivál – Palkonya, Malompark
2014. szeptember 18. (Fonó)
2014. december 6. (A38 hajó)
2015. március 7. (Fonó)
2015. szeptember 6. – Szigetvár, Zrínyi Ünnep – Végvári Napok
2015. november 27. (A38 hajó): 10. jubileumi nagykoncert és lemezfelvétel
2016. április 23. (Fonó)
2016. június 3. – Festiwal KONTYNENTY / Spotkania Kultur
2016. június 24. – Eger, Kibbervik-Fest
2016. június 25. – Szekszárd, IX. Borok és Húrok Fesztivál
2016. december 10. (A38 hajó)
2017. szeptember 16. (óbudai Kulturális Központ)
2017. december 9. (A38 hajó)
2018. március 2. (Fonó)
2018. december 7. (A38 hajó)
2019. május 17. (Fonó)
2019. augusztus 3. (Dürer Kert, Kertszínpad)
2019. augusztus 4. Ópusztaszer, MOGY 2019
2019. december 6. (A38 hajó)
2020. október 31. (Fonó)
2021. szeptember 16. (Dürer Kert, Kertszínpad)
2021. december 10. (A38 hajó)
Kritikák, visszhangok
Dudich Ákos könyvében részletesen vall az együttesről Grandpierre Attila
Az együttesről
Kiss Eszter Veronika, a Vágtázó dallamok ereje című írásában többek között az alábbi véleményt fejti ki: „Aki azt gondolta, hogy a VHK-t nem lehet felülmúlni, nagyon is tévedett. [...] Aki egyszer meghallja, soha többet nem felejti el, mindig keresni fogja.”[31]
„A Vágtázó Csodaszarvas ebben a második összetételében bizonyos szempontból még a VHK őserején is túltett. Nemcsak az Emlék és az Égi áramlás hozza vissza az ős-VHK semmiből mindenséget teremtő ösztönzenéjének rendkívüli élményét, mert az Emberélet például őserejének monumentalitásában „talán még az elődzenekarra is ráver.””[32]
Külföldi visszhangok
A Vágtázó Csodaszarvas koncertélményének rendkívüliségét jelzi, hogy a német Rockradio.de kétórás műsorban,[33] Hollandia legtekintélyesebb napilapja, az NRC Handlesblad pedig egész oldalas cikkben számolt be 2009. decemberi budapesti koncertjükről.[34]
Lemezkritikák
Végtelen Ázsia!
Kiss Eszter Veronika (Kellenek, mint egy falat kenyér) írásában olvasható: „A Végtelen Ázsia! igazából nem is „ázsiai”, hanem ízig-vérig magyar muzsika, csak a mai nyugati zenén civilizálódó fül már idegennek, keletinek hallja a saját dalait is.”[35]
„A Végtelen Ázsia! a magyar egyetemes kultúra egyik igen fontos alkotása, méltó tisztelgés Bartók Béla Kodály Zoltán szelleme előtt, jó apropó lenne egy Kossuth-díjhoz, mellesleg. A Vágtázó Csodaszarvas „logikus következménye” a VHK-nak, extázis 7-től 9-ig, egyszerre monumentális és intim zene, lekottázása a végtelennek.”[12]
.JPG)
