Umatilla (Oregon)
Umatilla (kiejtése: ˌjuməˈtɪlə) az Amerikai Egyesült Államok Oregon államának Umatilla megyéjében, az Interstate 82 és a U.S. Route 730 mentén elhelyezkedő város, a Pendleton–Hermiston mikrostatisztikai körzet része. A 2020. évi népszámláláskor 7363 lakosa volt; ebbe beleszámolják a Two Rivers Javítóintézet kétezer fogvatartottját is. TörténeteAz európaiak ideérkezése előtt már tízezer évvel umatilla indiánok éltek és nyaraltak itt. Lewis és Clark expedíciójának egy tagja 1906-ban egy indián faluról tett feljegyzést.[4] Az első posta 1851 szeptembere és 1852 januárja között működött. A Walla Walla Tanács 1855-ös egyezményét követően a kajúzokat, umatillákat és walla wallákat az Umatilla rezervátumba költöztették, földjeik pedig a szövetségi kormány tulajdonába kerültek. 1862-ben a Boise-medencében aranyat találtak; ugyanezen évben Timothy K. Davenport települést alapított itt. A helyszín ideális volt, mivel a közeli vízesés miatt hajóval közvetlenül nem lehetett továbbhaladni. Az Umatilla Landing, Umatilla City, Columbia, majd újra Umatilla City neveket viselő település 1863-ban megnyílt postájának első vezetője Z. F. Moody volt.[5] Umatilla nemcsak az aranyásók, hanem a térség gazdálkodói számára is fontos kereskedőhely lett. A Water Streeten egykor három bolt, három szálloda, huszonkét szalon és hat kereskedő volt. 1865. március 6-án megyeszékhellyé választották, de a rangot 1868-ban Pendleton kapta meg.[6] Ugyanezen évben megalapították az első újságot.[7] Umatilla és a Washington állambeli Wallula a „Felső-Columbia folyó Sacramentója” címért versenyeztek, de az aranyláz hamarosan véget ért.[8] 1877-ben megszüntették a vízesést, ezzel Washington állam közvetlenül megközelíthetővé vált.[9] 1878-ban az Oregon Steam Navigation Company megkezdte a Pendleton–Weston keskeny nyomtávú vasútvonal kiépítését.[10] Az 1894-es áradás a település nagy részét megsemmisítette, a fennmaradókat pedig a víztől távolabb költöztették. Az 1910-es években új üzleti negyed épült ki a víztől távolabb, a vasút felé. Az 1916-os Szoknyaforradalom idején nők egy csoportja titkos kampánnyal próbált pozíciókat szerezni.[11] Az 1941-ben megnyílt hadianyag-raktárban kezdetben lőszert és takarókat, majd 1962-től vegyi fegyvereket tároltak. 1990 és 1994 között felkészültek a raktár bezárására; az utolsó mustárgázos hordót 2011-ben semmisítették meg. Mivel a hadsereg szerint a John Day-gát építésével a település víz alá kerülne, 1965 és 1968 között az eredeti épületeket megvásárolták és lebontották, majd a vasúttól délre újraépítették. Az eredeti helységet végül nem árasztották el, utcahálózata pedig fennmaradt; itt a hadsereg tulajdonában álló természetvédelmi terület található. ÉghajlatA város éghajlata félszáraz (a Köppen-skála szerint BSk).[12]
Népesség
A népesség alakulása 1870 és 2020 között
Adatok: Wikidata GazdaságA térségben az Amazon Web Services több adatközpontot létesített, a bérek azonban stagnálnak.[17] A 2017-es átlagkereset évi 38 796 $ volt, ez 2010-hez képest 7,3%-os visszaesés. A legjelentősebb iparágak a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló szektor. A legnagyobb foglalkoztató a javítóintézet.[18] Jegyzetek
Fordítás
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia