|
Ullein-Reviczky Antal
Ullein-Reviczky Antal (Sopron, 1894. november 8. – London, 1955. június 13.) diplomata, a nemzetközi jog egyetemi tanára. ÉleteIfjúkora és tanulmányaiA Reviczky nevet – édesanyja tiszteletére – 1934-ben vette fel. Apai nagyapja és édesapja lakóházak, középületek és iskolák építőmestereként szereztek elismerést.[1] A bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenben, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben.[2] Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni.[3] Tudományos munkásságaA nemzetközi jog témájában számos tanulmányt publikált és előadást tartott. Legfontosabb műve A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természetét tárgyalja. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.[2] Diplomáciai és politikai karrierje1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában. 1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az isztambuli misszió konzuli osztályát vezette.[4] (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.[5] 1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett. 1941 áprilisában, Bárdossy László miniszterelnöki kinevezését követően egybeolvasztották a miniszterelnökségi és a külügyi sajtóirányítói posztokat. Ettől kezdve addig példátlan hatalom koncentrálódott Ullein-Reviczky kezében. A legfőbb döntéshozók bizalmasaként szervezte a kormánypropagandát, és – Vásárhelyi Miklós megfogalmazása szerint – „szuperfőszerkesztőként” őrködött a lapok tartalma felett. A németek melletti egyoldalú elkötelezettséget kezdettől fogva ellenezte.[6] 1941-ben nem volt hajlandó betiltani az angolszász orientációjú Magyar Nemzetet. Amikor a magyar diplomáciát miniszterelnökként is irányító Bárdossy lemondott, Ullein-Reviczky esetleges külügyminiszteri kinevezésének hírére Ernst von Weizsäcker német külügyi államtitkár határozott ellenérzését fejezte ki Sztójay Döme berlini követnek.[7] Hitler állítólag Horthy Miklós 1943. áprilisi németországi látogatásakor a magyar kormány „rossz szellemének” nevezte.[6] 1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.[8] EmigrációbanStockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghívására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja.[3] 1950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyetemi Oktatók Szövetségének elnökévé választották. Londonban hunyt el 1955. június 13-án.[9] EmlékezeteSzülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében.[1] Nevét viseli egy leánya által létrehozott alapítvány. MűveiIdegen nyelven
Magyarul
Jegyzetek
Irodalom
|
||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
