Pamlényi Ervin

Pamlényi Ervin
Született	1919. december 5. Budapest
Elhunyt	1984. augusztus 14. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, kiadóvezető
Iskolái	Pázmány Péter Tudományegyetem
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1965)
Sírhelye	Farkasréti temető (Hv802-289. fülke)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pamlényi Ervin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Emléktáblája Budapest XI. kerületében

Pamlényi Ervin (Budapest, 1919. december 5. – Budapest, 1984. augusztus 14.) magyar történész, egyetemi docens, kiadóvezető, a történelemtudomány kandidátusa (1967).

Élete

1938-ban jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1943-ban szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát. Ezt követően a Postás Nyugdíjpótló Egyesület tisztviselője volt, majd 1944-ben egy könyvkereskedésben segéd. 1945-ben a Magyar Rádió aktuális, később oktatási osztályvezetője volt, egészen 1949-ig, mikor is a Magyar Országos Levéltár kamarai, később az 1920 utáni iratok referense volt, 1954-ig. Ekkor a Századok c. periodika szerkesztőségi titkára lett, és emellett az Acta Historica c. lapot is szerkesztette. 1956-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében tudományos munkatárs, 1962-től négy éven át vezette a XIX. századi magyar történelemmel foglalkozó osztályt. 1957–1975 között a Századok felelős szerkesztője volt, eközben pedig 1964–1969 között irányította a 10 kötetet megélő Magyarország története adminisztratív munkálatait. Az 1960-as évektől fogva a Magyar Nemzetnél is dolgozott, előbb mint külső munkatárs, majd egy időben a lap kulturális rovatvezetője. 1967-től az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága történelem szakbizottságának titkára volt, két év múlva már mint egyetemi docens tanított az ELTE-n. 1973-tól az akadémiai Történettudományi Intézet historiográfiai kutatócsoportját vezette, 1975-től négy éven át a bécsi Collégium Hungaricum vezetője, majd 1984-es nyugdíjazásáig a Gondolat Kiadó irodalmi vezetője volt.

Történetíróként a Horthy-korszak politikatörténetével, illetve historiográfiával foglalkozott.

Fő művei

• A fehér-terror (Karsai Elekkel, Budapest, 1951)
• A magyar nép története (összeáll., társszerző, Budapest, 1954)
• Horváth Mihály (Budapest, 1954)
• A Horthy-korszak választási visszaélései (Budapest, 1958)
• A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből (szerk., bev. Szabó Ágnessel, Budapest, 1963)
• A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933-1944 (összeáll., bev. Ránki Györggyel és másokkal, Budapest, 1968)
• Magyarország története képekben (társszerzőkkel, Budapest, 1972)
• A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (társszerzőkkel, Budapest, 1975)
• A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai, 1828-1950 (szerk., Budapest, 1978)
• A Századok repertóriuma, 1867-1975 (szerk., Budapest, 1987)
• Pályák és irányok. Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmányok (összegyűjtötte, szerk., Pritz Pállal, Budapest, 1989)

Jegyzetek

1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1994, Akadémiai. 697–698. p.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Glatz Ferenc: P. E. halálára (Századok, 1985. 3. sz.)
• Gunst Péter: P. E. (Tört. Szle., 1985. 3. sz.)
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., 1997, 2000, Enciklopédia Kiadó.
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., 1963-1965, Akadémiai Kiadó.
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., 1861-1918, 1921, 1924-1943, Magyar Tudományos Akadémia.
• Mucsi Ferenc: E. P. (Acta Hist. Acad. Sci. Hung., 1986. 1-2. sz.)
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-, Babits.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., 2004, Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó.