Trauner Sándor (ülve), a Prévert fivérekkel, Jacques Prévert költővel és Pierre Prévert filmrendezővel, a Mon frère Jacques c. 1961-es dokumentumfilmben
Munkát keresve Párizsban összeismerkedett Lazare Meersonnal, René Clairfilmrendező díszlettervezőjével, s így a festészet mellett a filmezés felé fordult. 1930-ban Luis Buñuel rendezésében készült Aranykor című filmben debütált díszleteivel, majd Meerson asszisztenseként részt vehetett Clair első hangosfilmjének, a világhírűvé lett Párizsi háztetők alatt című zsánerfilm elkészítésében.
A második világháború alatt – zsidó származása miatt – bujkálni kényszerült: dél-franciaországi illegalitásban készítette Jean GrémillonA nyár fényei, valamint Marcel Carné A sátán követei és a Szerelmek városa című filmjeinek díszleteit – neve is csak később kerülhetett fel a kópiákra.
A háború után is Marcel Carné mellett maradt. Hatalmas díszleteket tervezett, és építette fel a Párizs északi negyedeinek külsős helyszíneit ábrázoló makettjeit a főváros-környéki stúdiókban. Legimpozánsabb alkotása a Barbès-Rochechouart metrómegálló és a magasvasút jellegű metró volt, a mellette futó gépkocsiforgalmat biztosító körúttal, de elkészítette a Villette-i-medencét és kikötőt, valamint az Ourcq-csatornát is, uszályokkal…
Kiemelkedő tehetsége folytán nemzetközi hírnévre tett szert. Sorban keresték meg és látták el munkával az 1950-es években Párizsban forgató amerikai filmrendezők is. 1955-ben ismerkedik össze az osztrák származású Billy Wilder filmrendezővel, akinek elkészíti az Ariane látványterveit. Találkozásuk egy gyümölcsöző időszak kezdete lett. Wilder invitálásának eleget téve Trauner az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy Hollywoodban olyan jelentős rendezők díszlet-, illetve látványtervezőjeként dolgozzon, mint Orson Welles, Billy Wilder, Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov, vagy Fred Zinnemann. A Legénylakás című film látványterveiért Oscar-díjat kapott, és nagyban kivette részét az öt kategóriában is Oscar-díjas Irma, te édes című Billy Wilder-alkotásból is. Két film társproducereként is jegyzik.
1982-ben André Libik producer felkérésére elvállalta, hogy a Simó Sándor által rendezett Viadukt című koprodukciós magyar film látványtervezője legyen. Élete során mintegy nyolcvan film díszletterveit készítette el.
Színházak részére is dolgozott, egyebek közt ő tervezte a díszleteket Jean-Paul SartreKean, a színész című drámájának párizsi előadásához.
Műveiből több kiállítást is rendeztek: 1981-ben Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, 1986-ban a párizsi Képzőművészeti Főiskolán, és ugyanebben az évben a lyoni Louis Lumière Intézetben.
„A 7. művészet mitikus figurájának” munkamódszere sajátos volt. Sohasem tagadta meg festői mivoltát: számára rendkívül fontos volt a fény, a fekete-fehér filmek díszleteihez is színes vázlatokat festett, és csak nagyon ritkán épített maketteket – bár abban is remekelt. Ugyanakkor gyakran használt optikai trükköket a korhű látvány és hangulat megteremtéséhez, valamint a díszletek mélységének kihangsúlyozásához. Jacques Prévert írta róla Díszletek című versében:
Trauner Sándor egyike volt azon világhírű magyaroknak, akik – noha nem Magyarországon váltak ismertté – magyarságukat soha nem tagadták meg, anyanyelvüket nem felejtették el.
