Thurzó Szaniszló (nádor)

Ez a szócikk Thurzó Szaniszló nádorról szól. Hasonló címmel lásd még: Thurzó Szaniszló (egyértelműsítő lap).

Thurzó Szaniszló
a Magyar Királyság nádora
Hivatali idő 1622 – 1625. május 1.
Előd	Forgách Zsigmond
Utód	Esterházy Miklós
Született	1576. július 24.[1] Bajmóc
Elhunyt	1625. május 1. (48 évesen)[1] Lőcse
Párt	politikus a politikai pártok megjelenése előtt
Szülei	Thurzó Elek Zrinyi Borbála
Házastársa	Listius Anna Rozina
Foglalkozás	politikus hadvezér
Vallás	evangélikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Thurzó Szaniszló témájú médiaállományokat.

Bethlenfalvi Thurzó Szaniszló (Bajmóc, 1576. július 24. – Lőcse, 1625. május 1.) főpohárnokmester[2] később nádor, a Thurzó család szepesi ágából.[3]

Életpályája

Thurzó Elek szepesi örökös főispán és Zrinyi Borbála fia. Külföldön tanult (Padova 1591–1593 jog; Bologna 1593; Siena 1593–1595[4]), minek köszönhetően a magyaron, csehen és a szlovákon kívül, latinul és németül is beszélt. Ifjúkorát katonai pályán kezdte. 1594-ben Miksa főherceg mellett részt vett a Tizenöt éves háború számos csatájában. 1596-ban Sempte várát átépíttette. 1598-ban nősült, két gyermeke született. 1604-ben Bocskai hadai előtt megnyitotta Bajmóc kapuit. 1614-ben testvére, Thurzó Kristóf halála után Szepes vármegye örökös főispánja, majd főpohárnokmester lett.[5] Bethlen ellenében a nikolsburgi békekötésnél is szerepelt, majd 1622-ben a soproni országgyűlésen nádorrá választották. Lőcsén van eltemetve.

Művei

Kézirati munkája: Anno 1623. Szaniszlai Thurzó Palatini Diarium Tractatus cum Gabriele Bethlen Hodolini instituti a die 10. Okt. usque diem 28. Decembris deductum. (Kovachich, Scriptores minores. Budae, 1798. 43. l. szerint)

Jegyzetek

1. Thurzó Szaniszló, gróf, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15714.htm
2. Thurzó Szaniszló (1576-1625) főpohárnokmester, későbbi nádor saját kezűleg aláírt, magyar nyelvű levele Nagyszombat városához (magyar nyelven). axioart.com. (Hozzáférés: 2022. szeptember 7.)
3. Kubinyi Miklós. Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre 1598-1621 (magyar nyelven). Budapest: mek.oszk.hu (1888). Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 22. 
4. Veress Endre 1915: A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. Budapest, 96; 1941: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvei és iratai. Budapest, 114, 337; Szlavikovszky Beáta 2007: Magyarországi diákok itáliai egyetemeken I. 1526-1918. Budapest, 38 No. 59, 48 No. 271, 67 No. 559.
5. Mint főpohárnokmester a személye a gasztronómiához is kapcsolódik. A királyi pincék és az italellátásáért is felelős volt.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Magyar Nagylexikon Szp-Ung. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2003.  

További információk

• Archivum Familiae Thurzó
• Dominkovits Péter: Thurzó Szaniszló levele Vas vármegye rendjeihez (1620)
• 1622. évi III. törvénycikk, Bethlenfalvi Thurzó Szaniszló nádorispánná választásáról
• 1614 Farkas Imre nyomdász levele T. Sz.-hoz (Illésy János: Nyomdászati és könyvészeti adatok)
• Bölönyi Zoltán: Ünnepi asztal – Thurzó Szaniszló módra..., Bányavidéki Új Szó XLIV/ 813 2002. nov. 22-28
• Lengyel Tünde: Stanislav Thurzo, palatín Uhorského kráľovstva (1622-1625)
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: XI. kötet [Taaffe - Török]. Pest: Ráth Mór. 1865. 202., 206. o.  
• Figyelő XVIII, 385.