A The Number of the Beast a britIron Maiden harmadik nagylemeze, mely 1982-ben jelent meg. Ez volt az első lemez amelyen már Bruce Dickinson énekelt, és az utolsó melyen Clive Burr dobolt. A korong ma már nemcsak az Iron Maiden, de a heavy metal egyik legismertebb, és legnagyobb hatású lemeze, mely generációkra volt és van hatással. Az albumról három dal is megjelent kislemezen, aminek következtében a zenekar az USA-ban is egyre nagyobb eladásokat produkált. A The Number of the Beast lemezből világszerte pedig több mint 7 millió darabot adtak el.[1] Megjelenésekor a brit lemezeladási lista élére került.[2]
Háttér
A The Number of the Beast volt az első albuma az Iron Maidennek, amelyre csupa friss dal került fel. A korai időszakból minden témát felhasználtak, kiadtak az előző két nagylemezen és a kislemezeken, így tehát tiszta lappal álltak neki a dalszerzésnek. A zenekar választása az észak-londoni Willesden nyugis részén megbúvó Battery stúdióra esett, a producer pedig az a Martin Birch volt akivel már a Killers lemez is készült, és aki egészen az 1992-es Fear of the Darkig a zenekar mellett dolgozott.
A nyolc dalból álló lemezanyag felvétele és keverése öt hétig tartott. A dalok felét egyedül írta meg Steve Harris, de bizonyos infók szerint Bruce Dickinson is belefolyt a dalszerzésbe. A szerzők közt azonban korábbi szerződései miatt nem jelenhetett meg a neve.
A lemez érdekessége, hogy Clive Burr is kivette a részét a dalszerzésből, de Dave Murray is részt vett a kreatív folyamatban. Az ő keze abban a Total Eclipse dalban volt benne, ami a Run to the Hills maxi B oldalán jelent meg.
Martin Birch mindent elkövetett annak érdekében, hogy a maximumot hozza ki a zenekarból. Barátságos volt a hangulat a stúdió falai között, de Martin Birch sokat követelt. Dickinsonnak négy órán át kellett énekelnie a címadó dalt, mire Birch elfogadta a végeredményt.
„
Mire Martin kinyögte, hogy oké, megvan a nóta, nem kell többet énekelnem, körülöttem már egy-két szék ripityára tört. Annyira kiakasztott a szőrözése, hogy nekiálltam szétrombolni a felszerelést.
”
– Bruce Dickinson
Borító, fogadtatás
A lemeznek már a borítója óriási feltűnést keltett. Az ördögöt bábosként mozgató Eddie – az együttes kabalafigurája – és a lemez címének hallatán Amerikában sátánizmussal vádolták a zenekart. A legendás borítóképen, melyet Derek Riggs festett, egy bábfiguraként táncoltatott ördög látható, aki maga is táncoltat egy kisméretű Eddie-t. Bigott vallási fanatikusok egy csoportja tüntetésképpen elégette az album nagy halom példányát. A lemez turnéján a bulik előtt rendre megjelentek a keresztekkel felvértezett tiltakozók, akik bőszen osztogatták szórólapjaikat a "fiatalokat megrontó brit sátánisták" ellen.
Amikor kijött az album nagy meglepetésre nemcsak a megjelenés hetében, de a rá következő héten is vezette a brit eladási listát.
A Metal-Rules.com minden idők második legjobb heavy metal albumának kiáltotta ki a lemezt.[3]
Az IGN minden idők 3. legnagyobb heavy metal albumának nevezte a korongot.[4]
A BBC dokumentumfilmet készített a lemezről Classic Albums sorozatában.
A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 4. helyre rangsorolta.[5]
Dalok
Invaders: Az energikus nyitódal a hódítókról szól, amint megtámadnak egy falut. A dal teljes egészében Steve Harris alkotása.
Children of the Damned: A dal alapötletét két angol horrorfilm, az 1960-as Elátkozottak faluja (Village of the Damned) és az 1964-es Elátkozottak gyermekei (Children of the Damned) szolgáltatta, mindkettő John WyndhamSzemünk fényei (The Midwich Cuckoos) című regénye alapján készült. Szintén egyedül írta Harris a dalt, melynek előadása közben Adrian Smith gyakorta használ egy dupla nyakú Jackson modellt.
The Prisoner: Egy 60-as évekbeli brit tévésorozat hatására született, a dal legendás bevezető szövege is innen származik. Maga a dal egy rab életéről szól.
22 Acacia Avenue: A bemutatkozó lemezen hallható Charlotte the Harlot folytatása. Egy Charlotte nevű prostituáltról szól akinek az egész idejét lefoglalja a munkája, és Bruce ennek a felhagyására kéri énekével. A dal zenei alapját Smith előző zenekarából az Urchin-ből hozta.
The Number of the Beast: A dal elején a bibliai Jelenések könyvéből (13:8) idéz a zenekar. A cím a 666-os számra utal, mely A jelenések könyve szerint a fenevad száma. A dal az 1976-os Ómen c. horrorklasszikus hatására született meg. A '80-as évek egyik legismertebb metalslágere. A zenekar elmondása szerint két dolog ihlette a melódiát: Steve Harris rémálma az Ómen film után, illetve a "Tam o' Shanter" című Robert Burns-vers. A bevezetőben Barry Clayton horrorszínész segédkezik, ő olvassa fel a szöveget. Ezt követően a valódi zenei intro jön, melyben Dave Murray és Steve Harris játéka hallható [1].
Run to the Hills: A szám az indiánok és a fehér hódítók közti "konfliktusról" szól. A zenekar egyik legnagyobb slágere, mely a rájuk jellemző galoppozásra és ikergitározásra épül [2].
Gangland : A dal érdekessége, hogy Clive Burr is szerepel a szerzők között. Az Invaders mellett a másik olyan dal a lemezről, melyet sosem adtak elő koncerten.
Hallowed Be Thy Name: Egy akasztásra váró ember utolsó óráit megörökítő dal. Az epikus számaik talán legjobb darabja, mely nélkül nehezen képzelhető el Iron Maiden koncert.
Érdekességek
A Total Eclipse c. dal azért nem került fel a lemezre, mert Adrian Smith elmondása szerint egyes tagok túl lassúnak találták a tempóját.
Steve Harris többször is kifejtette, hogy ha csakis rajta múlt volna, akkor a Gangland ment volna a maxi B oldalára a Total Eclipse helyett.
A legendás borítóképet eredetileg a Purgatory maxihoz festette Derek Riggs, de a zenekarnak annyira megtetszett a csavaros humorral megspékelt grafika, hogy túl jónak tartották ahhoz, hogy egy maxira pazarolják.
Miután rögzítették a The Number Of The Beast c. dalt, több furcsaság is történt a zenekarral. A lemez producere, Martin Birch autóbalesetet szenvedett, de karcolás nélkül megúszta. Miután kihozta az autóját a szervizből, döbbenten látta, hogy pontosan 666.66£-ot kell fizetnie. Az eset láttán 667£-ra kerekítette az összeget.
A The Number Of The Beast dal a 18. helyen végzett a brit toplistán (6+6+6=18).
A felvételek során az áram több alkalommal is magától kapcsolódott fel-le.
↑CRIA Searchable Database. Canadian Recording Industry Association. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 30.)
.jpg)
.svg){kind=small}
