Seventh Son of a Seventh Son
A Seventh Son of a Seventh Son a brit Iron Maiden hetedik nagylemeze, amely 1988. április 11-én jelent meg. Európában az EMI, az Egyesült Államokban pedig a Capitol jelentette meg (itt 2002-ben újra megjelent a Sanctuary/Columbia Records gondozásában). A 2000-es Brave New World-ig ez volt az utolsó lemezük, amelyen még hallható Adrian Smith gitáros. Kislemezként a Can I Play with Madness-t, a The Evil That Men Do-t, a The Clairvoyant-ot és az Infinite Dreams-t adták ki róla. A lemez a UK Albums Chart listáján az első, míg a Billboard 200-on a 12. helyen nyitott. Sok rajongó szerint ez az (egyik) legjobb albumuk, de egy interjúban Steve Harris is úgy fogalmazott, hogy a The Number of the Beast mellett ez a legjobban sikerült alkotásuk. Zeneileg az előző, Somewhere in Time albumon megkezdett slágeresebb, kísérletezősebb és egyben progresszívabb irányvonal teljesedik ki. Ezen a korongon is helyet kaptak a gitárszintetizátorok, a védjegyüknek számító galoppozós témák és a hosszabb epikus dalok. A lemezhez elkészült első dal a The Clairvoyant volt, melynek szövegét Steve Harris elmondása szerint Doris Stokes brit spiritualista inspirálta, aki állítólag a jövőbe látó látnok volt. Emellett a lemez fő témáját a jó és a gonosz harca, misztikus, profetikus látomások, reinkarnáció és a halál utáni élet adja. Az album egy konceptlemez, vagyis a dalok egy összefüggő történetet mesélnek el. A sztori szerint ha egy hetedik gyereknek hetedik fia születik, akkor az különleges képességekkel lesz megáldva. A szereplő lelkében a gonosz és a jó küzd meg egymással, ahol a Maiden meséjében a gonosz győz. A lemezt bemutató turnén a háttérvászon is a lemez történetének és a borítónak megfelelő látványképpel párosult. Gleccserek, havas hegyek, jetik borították el a nagy sikerű turné színpadait. Számlista
Közreműködők
HelyezésekAlbum
Kislemezek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia