|
Tahiti nyelv
A tahiti nyelv (Reo Mā`ohi vagy Reo Tahiti tahitiül) egy bennszülött nyelv, amelyet főként Francia Polinéziában beszélnek a Társaság-szigeteken. Ez egy kelet-polinéziai nyelv, amely szoros kapcsolatban áll Francia Polinézia egyéb bennszülött nyelveivel. Ilyenek a marquise, a tuamotua, a mangareva és az ausztrál-szigetek nyelvei. Ezen túl kapcsolatban áll még a rarotonga, a maori és a Hawaii nyelvekkel is, valamint távolabbi rokonságban áll a malájjal, a tagalog nyelvvel és a malagaszi nyelvvel. A tahiti beszélt nyelvet először a 19. század elején írták át a London Misszionárius Társaság (London Missionary Society) hittérítői. Francia Polinéziában a polinéz nyelvek (reo mā’ohi)[1] közül ez a nyelv tűnik ki leginkább. Alá tartozik még:
TörténeteKorai írásAmikor az európaiak először érkeztek Tahitire a 18. század végén, nem volt még Tahitiben írásrendszer, csupán beszélt formában létezett a nyelv. 1797-ben protestáns misszionáriusok érkeztek a szigetre a Duff nevű brit hajón, amelynek James Wilson felfedező volt a kapitánya. A hittérítők között volt Henry Nott (1774–1844), aki először tanulta meg külföldiként a tahiti nyelvet. II. Pomare király segítségével lefordította a Bibliát tahiti nyelvre. Ehhez 5 magánhangzót és 9 mássalhangzót használt. A polinézek számára a tahiti biblia szövege fontos tananyaggá vált, amelyen keresztül meg tudtak tanulni írni és olvasni. ÁbécéA tahiti ábécében kevés fonéma szerepel: 5 magánhangzó és 9 mássalhangzó, nem számítva a hosszú magánhangzókat és a kettőshangzókat.
A glottális stop vagy ’eta egy teljes értékű mássalhangzó (a tahiti nyelvben kevésbé jártas ember elsőre azt gondolná, hogy az aposztróf csak egy elírás). Ez jellemző a polinéz nyelvekre (mint például a hawaii okina glottális stop). Azonban a tahiti nyelvben a glottális stop hangokat ritkán írják le, olyankor is egyenes (írógépes) aposztróffal ', hajlított helyett. Az ábécé felsorolásából a szótárak teljesen kihagyják a glottális stopot. Kétségkívül a tahiti glottális hang nem erős, kivéve az olyan szavaknál, mint a i’a (hal), amelyet egy külföldi edzetlen füle akár meg sem hall. A magyarhoz hasonlóan, a tahiti nyelvben is fonémikus különbséget tesznek a rövid és a hosszú magánhangzók között. A hosszú magánhangzókat makron vagy tārava jelöli, ami az egyes betűk fölött álló vízszintes vonal. Például a pāto, "felszedni, feltépni" és a pato, "kitörni" szavakat kizárólag a magánhangzó hosszúsága különbözteti meg. Ezeket a makronokat azonban ritkán használják. Végül létezik egy toro ’a’ï, amely egy tréma az i betű tetején, de csupán az ïa kapcsolatnál szerepel, amikor visszaható névmásként használják. Nincs kiejtésmegkülönböztető szerepe. Ennek ellenére az ’eta és tārava jeleket hasonlóképpen használják más polinéziai nyelveknél is. Használatukat a Tahiti Akadémia (l'Académie Tahitienne) is támogatja és a területi kormány is elfogadta. Egy tucat egyéb módon lehet a hangsúlyokat jelölni. Van amelyek azonban kikoptak a használatból. Emiatt a használat olykor kusza tud lenni.[2] Jelenleg a tahiti akadémia még nem hozott döntést, hogy az ’etát hajlított (’) vagy fordított (‘) alakban kell-e feltüntetni. Ezen felül a tahiti szótagok teljesen nyitottak, ahogy a többi polinéziai nyelvekben is. A tahiti nyelv morfológiája az elhajlás (inflektálás) helyett a "segédszavakra" (például elöljáró szavak, névelők és partikulák) támaszkodik, hogy kifejezzen nyelvtani kapcsolatokat. A tahiti kifejezetten izoláló nyelvnek számít, kivéve a személyes névmások esetében, amelyeknél külön alakja van a nyelvtani egyes számnak, a többes számnak és a kettős számnak. NyelvtanSzemélyes névmásokAhogy az ausztronéz nyelvek többsége, a tahitiben is külön szó van a többes szám első személynél az exkluzív és az inkluzív (a beszélő beletartozik vagy sem) kifejezésére. Megkülönböztetik a nyelvtani egyes számot, a többes számot és a kettős számot. A tahiti nyelvben megkülönböztetik a hímnemű és nőnemű alakot egyes szám harmadik személyben. Egyes szám
Kettős szám
Többes szám
SzórendTipológiailag a tahiti nyelv szósorrendje VSO, azaz ige-alany-tárgy (verb–subject–object), amely jellemző a polinéziai nyelvekre. Néhány példa a szósorrendre:
NévelőkHatározott névelőA határozott névelő a te. Beszélgetés közben határozatlan névelőként is használják.[3] Például:
A határozott névelő te többes száma te mau. Például:
A te is jelölhet többes számot Például:
Határozatlan névelőA határozatlan névelő a te hō'e. Például:
ʻOAz ʻo névelőt tulajdonnevek és névmások előtt használják. Például:
ʻEAz ʻe az ʻo megfelelője és minden köznévnél ezt használják. Például:
SzókincsÁltalános mondatok és szavak
Jegyzetek
Források
További információk |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
