Szigeti Gyula István
Szigeti Gyula István (Máramarossziget vagy Visk, 1678. – Nagyenyed, 1740. július 1.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1737-től haláláig, egyházi író. ÉleteSzigeti György (1645–1705) református esperes fia. Tanulmányait 1688-ban Szatmárt kezdte és 1693-tól Nagyenyeden folytatta, majd 1704-ben nagybányai rektor lett. 1705-ben külföldre ment és szeptember 3-án az odera-frankfurti egyetemre iratkozott be, az 1707-1708. tanévet pedig a franekeri egyetemen töltötte. Hazájába visszatérve, ismét előbbi állását foglalta el Nagybányán, ahonnét csakhamar lelkésznek ment Szinyérváraljára, majd 1711-ben szatmárnémeti, 1712-ben felsőbányai pap, 1714-ben pedig nagyenyedi tanár lett. Itt 1734-ben az erdélyi egyházkerületnek generális notáriusává választatott, 1737-ben pedig a püspöki hivatalra lépett, ekkor felhagyott a tanári hivatással. 1738-ban annak hírére, hogy II. Rákóczi Ferenc fia, Rákóczi József Törökországból Erdélybe készül betörni, több vezető református egyházi személlyel együtt letartóztatták és minden ok nélkül fogságba hurcolták, s csak 1739. január 15-én nyerte vissza szabadságát. Munkái
Zoványi még több latin gyászbeszédét említi, de könyvészeti leírásukat nem adja. Írt gyászverseket a Pápai Páriz Ferenc, gróf Teleki Gábor és Klára halálára. Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia