SzemélyiségzavarA személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.). Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul.[1] A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető. Csoportosításuk (DSM-V szerint)A kategóriák nem különülnek el szigorúan, néhol átfedésben vannak egymással, valamint egy személynél több személyiségzavar is jelen lehet. Excentrikus (különc) személyiségzavarok – A csoportDramatikus (teátrális) személyiségzavarok – B csoport
Szorongásos személyiségzavarok – C csoportEgyéb személyiségzavarok
Források
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia