Szakos Gyula

Szakos Gyula
Született	1916. augusztus 10. Sótony
Elhunyt	1992. június 20. (75 évesen) Székesfehérvár
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	címzetes püspök (1979. március 31. – ) segédpüspök (1979. március 31. – ) székesfehérvári katolikus püspök (1982. április 5. – 1991. szeptember 13.)
Sírhelye	Szent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1939. július 9. Bécs
Püspökké szentelés	1979. április 30. Esztergom
Szentelők	Lékai László (főszentelő) Bánk József (társszentelő) Fábián Árpád (társszentelő) Kisberk Imre (társszentelő)
Hivatal	székesfehérvári segédpüspök
Hivatali idő	1979–1982
Hivatal	székesfehérvári püspök
Hivatali idő	1982–1991
Elődje	Kisberk Imre
Utódja	Takács Nándor
Catholic Hierarchy
Sablon Wikidata Segítség

Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10. – Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyéspüspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.[1][2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.

Pályafutása

Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.[1][2]

1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.[1][2]

Püspöki pályafutása

1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.[1]

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.[2]

1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.[1][2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.[2]

Jegyzetek

1. Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963-361-626-3  
2. Szakos Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)

További információk

• Bishop Gyula Szakos, Catholic-Hierarchy (angol)

Kapcsolódó szócikkek

• Székesfehérvári püspökök listája

Előde: Kisberk Imre

Székesfehérvári püspök 1982–1991

Utóda: Takács Nándor