New Yorkban született 1917-ben. Szegény családból, szegény környékről származott. Előfordult, hogy hetekig, hónapokig hordta ugyanazokat a ruhákat, gyakran csak száraz kenyér jutott az asztalukra. Édesapja, az ír Walter Marrener újságot árult. Édesanyja, Ellen Pearson, svéd származású asszony volt, gyorsíróként dolgozott. Egy bátyja és egy nővére volt, Walter és Florence.[8] Hayward hétévesen súlyosan megsérült, amikor elütötte egy autó: hónapokig kellett gipszben feküdnie, és felépülése után bicegett.[9]
Tizenkét évesen megkapta a főszerepet az iskolai előadásra, Hayward pedig rájött, hogy az egyedüli kiút a szegénységből a filmipar. Palackokat, újságokat gyűjtött, hogy a beváltott pénzből mozijegyet vehessen. Nagy példaképe volt Barbara Stanwyck.[10] Tizenhét évesen levetkőzte gyerekkori traumáját, a bicegése is alig volt már észrevehető: modellkedni kezdett, hogy támogathassa családját. 1937-ben szerepelt a Saturday Evening Post egy cikkében, amely kedvező reklámnak bizonyult, és meghallgatásra hívták az Elfújta a szél Scarlett O’Harájának szerepére. Habár a szerepet nem kapta meg, mégis úgy döntött, hogy szerencsét próbál Hollywoodban, és szerződést kötött a Warner Bros.-szal. Ekkor változtatta a nevét Susan Haywardra.
Hollywoodban
A Warner Bros. azonban nem tudta híressé tenné. Kisebb, jelentéktelen szerepeket kapott, végül a szerződését sem hosszabbították meg. A színésznő nem bizonyult akkoriban elég tapasztaltnak, valamint erős brooklyni akcentusa volt, amin később sokat dolgozott, és átment a Paramount Pictures-höz.[9] Első jelentős szerepét a Kék csillag című filmben kapta meg, amiben egy fiatal, ártatlan lányt alakít, aki elveszti a vőlegényét. Igazán akkor kezdtek felfigyelni rá, mikor Ingrid Bergmannal együtt szerepelt az Adam Had Four Sons című filmben 1941-ben. Még ugyanebben az évben játszott az Among The Living-ben, azonban Hayward nem volt elégedett a szerepeivel.[8] 1942-ben John Wayne-nel és Paulette Goddarddal közösen játszott az Arat a vihar-ban, majd Veronica Lake-kel a Boszorkányt vettem feleségül című vígjátékban, végül 1944-ben vált közismertté a Fighting Seabees című második világháborús filmmel ismét John Wayne oldalán. 1944-ben férjhez ment Jess Barkerhez, akitől egy évvel később ikrei születtek: Timothy és Gregory.
Az Oscar-jelölések
1947-ben Hayward csatlakozott egy producerhez, név szerint Walter Wangerhez, akivel közösen leforgatták a Katasztrófa: Egy asszony története című filmet. Hayward egy már férjnél lévő énekesnőt formált meg, aki alkoholista lesz. Alakítását Oscar-díjra jelölték. Második jelölését 1949-ben kapta a My Foolish Heart című filmért, amelyben ugyancsak egy alkoholistát játszik. 1952-ben Hayward Jane Froman énekesnő életéről forgatott filmben szerepelt (With a Song in My Heart), amelyben az énekesnőt játszotta immár a 20th Century Foxnál – újabb Oscar-jelölést kapott. Ahogy 1955-ben is az I’ll Cry Tomorrow című film főszerepének eljátszásáért – amely úgyszintén egy alkoholista énekesnő volt.
1957-ben hozzáment Floyd Eaton Chalkley-hoz, akivel Georgiába költöztek. Chalkley egy partin ismerkedett meg a színésznővel egy Los Angelesi útja során.[11] Hayward 1958-ban újból megkereste a producert, Walter Wangert, és megkapta Barbara Graham szerepét az Élni akarok!-ban, akit ártatlanul halálra ítélnek. Hayward 1959-ben megkapta érte a legjobb női főszerepért járó Oscart.
Csillag leáldozóban
Susan Hayward hatvanas évekbeli filmjei már nem voltak olyan sikeresek. 1965-ben félbehagyta egy film forgatását (Honey Pot)Velencében, mikor hírét hallotta, hogy férje nagyon beteg.[8] Férje 1966-os halála után nem sokkal a színésznőnél agydaganatot diagnosztizáltak. Állítólag a nukleáris sugárzástól alakulhatott ki nála a rák, mikor Utahban forgatták a Conqueror filmet. Akkortájt nukleáris teszteket hajtottak végre ott a sivatagban.[8] 1972-ben bejelentette, hogy nyugdíjba vonul. 1975-ben halt meg.
„Amikor halott vagy, meghaltál. Senki nem fog rám emlékezni, mikor már halott vagyok. Talán egy-két jóbarát. Akárhogy is, nem az a fontos, hogy mások emlékezzenek rád. Hanem az, amit te életedben teszel.”