|
Spanyolország turizmusaSpanyolországban egyrészt kultúrájának sokszínűsége, másrészt a tengerpartjai jelentik a turisták számára a fő vonzerőt.
1978-ban még csak 3 millió külföldi látogatott az országba, ez manapság 55-59 millió turista/év. 2006-ban összesen 58 190 464 vendég (kiránduló és turista) kereste fel – a WTO szerint így látogatottság és idegenforgalmi bevételek alapján a világon a második helyen áll, Franciaországot követve. TörténelemNyitás külföldre (1957-1966)A külföldre való nyitás egybecsengett a második világháború utáni európai gazdasági fellendüléssel. A spanyol gazdaság az 1959-es stabilizációs terv értelmében megnyílt a külföldi tőke előtt és felhagyott az autartikus gazdaságpolitikával. A Francoista rezsim ekkor alapította meg a Turisztikai Altitkárságot és a Turisztikai Tanulmányok Intézetét. A turizmust a francoizmus ideológiai célokra is felhasználta. A rendszer megalapozta a törvényi feltételeit a turizmusfejlesztésre: liberalizálták a vendéglátóegységet és szálláshelyek árszabásait valamint megnyílt a lehetőség a külföldről származó befektetéseknek. A fejlesztéseknek köszönhetően 1960-ban még 3 millió, addigra 1973-ban már évi 34 millió turista utazott Spanyolországba. A spanyol kapitalizmus eleinte gyenge volt és a hazai pénzügyi szektor nem bízott a turizmus sikerességében. Mivel nem ismerték fel a turizmus konjunkturális hatását valamint alábecsülték annak jelentőségét, emiatt kezdetben kizárólag az üdülőturizmusra koncentráló külföldi tőkéből eredő tengerparti szállodaberuházások valósultak meg. Ennek következtében a spanyol turizmus erősen függött a külföldi tour-operátorok és utazási irodák jelenlététől. A turizmusfejlesztésekben teljesen hiányzott a spanyol tőke, a rendszer legfőbb célja a turizmussal az volt, hogy az országba utazó turisták révén megfelelő mennyiségű devizához jusson, amivel a spanyol gazdaság modernizációját vitte véghez a rendszer.[2] A turizmus rendkívül gyors növekedésének komoly társadalmi és környezeti hatásai lettek, valamint számos esetben hiányoztak a városrendezési tervek, hisz a fejlesztések rendszerint kontroll nélkül történtek, a spanyol tengerpartok kinézetére is jelentős hatással bírt. A fejlődés (1964-1973)Erre az időszakra a turizmus fejlődésének törvényi feltételeinek megteremtése volt jellemző. Eltöröltek minden olyan jogszabályt, amely akadályozta a turizmus fejlesztését. Ekkoriban továbbra is a több turista érkezése volt a cél a több devizával. 1962-ben Manuel Fraga lett a francoizmus a Tájékoztatási és turisztikai miniszter, amely a rendszer propagandájáért és a turizmusáért felelt. Az érvényben levő Birtok törvény komoly akadály volt a turisztikai fejlesztéseknek, ezt a rendszer úgy oldotta meg, hogy a "Városközpontról és Turisztikai érdekeltségbe tartozó területek"-ről szóló törvényt léptette életbe. A törvény lehetővé tette, hogy külföldi és belföldi tőke is megjelenjen a partmenti városok ingatlanfejlesztésében. Ezt a törvényt okolta számos kritikus azért, hogy rosszul kivitelezett városfejlesztést hajtottak végre a településeken.[3] Demokratikus átmenet évei (1974-1977)A demokratikus átmenet évei újraszervezték a turizmust és újraértelmezték annak szerepét is: megszüntették a Tájékoztatási és Turisztikai Minisztériumot, beintegrálták a turizmust a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe és megalapították a Turisztikai Államtitkárságot. A turizmust már nem propaganda eszközként használták, hanem elsősorban üzleti érdekből. Szabályozták az utazási irodák működését. Megnyitották a belföldi piacot a külföldi befektetések előtt, a belföldi vállalkozások modernizálásra fektettek több pénzt. Engedélyezték a szerencsejátékozást, viszont a külföldi befektetőket ez esetben törvényileg szabályozták. Autonom közösségek (1979-1985)Az autonom közösségek létrehozásával a turizmus regionális hatáskörökbe került át, aminek révén a régiók hatékonyabbá váltak hogy a turizmust, a helyi szociális, kulturális és gazdasági adottságokat figyelembe véve tudják irányítani és szervezni. A hangsúly eltolódik a minőség felé valamint létrehozzák a Spanyolországi Turizmus Reklámintézetet, melynek feladata, hogy Spanyolországot a külföldi piacon turisztikailag értékesítse, az. Az 1977-es Moncolai paktum is tartalmazta a turizmus támogatását. Újdonságként megjelent a környezetvédelem és a kulturális örökségek védelme és a műemlékvédelem fontossága is. Szabályozták a spanyol tengerparti területet, melynek értelmében köztulajdonná váltak, amivel meg tudták akadályozni a tengerparti területek kisajátítását. Idegenforgalmi központokFő idegenforgalmi központjai, keresett desztinációi a turisták költésének és látogatásnak sorrendjében:
Az autonóm közösségek beosztása turisztikai régiók szerint:
Turisztikai célterületek utazási motivációk szerint     Nyaraló turizmus – tengerpartok
Kulturális turizmusTurisztikai régiók és településekA turisztikai szempontból legjelentősebb városok az ország idegenforgalmi területi felosztása szerint:
Világörökségi helyszínek     2000-ben az ország vezető helyen állt a világörökség kincseinek ranglistáján, ekkor 38 volt számuk. Néhány a jelentősebbek közül:
Aktív turizmusTermészetjárás – nemzeti parkok:
Téli aktív turizmus – síterepek: Az országban több mint harminc síterep található, nagy részük az északon magasodó Pireneusok hegyeiben. A legismertebbek: Baqueira Beret (Pireneusok), Formigal (Pireneusok), La Molina-Masella (Pireneusok), Candanchú és Boi Taüll (mindkettő Pireneusok) illetve a Granada közelében elterülő Sierra Nevada. Források
Jegyzetek
Külső hivatkozások
Linkgyűjtemények: |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
