Alicante
Alicante (valenciai katalánul Alacant) város Spanyolországban, Alicante tartomány székhelye, a Costa Blanca legfontosabb városa. Az európai iparjogvédelem egyik központja, az EUIPO székhelye. FekvéseValencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blanca öblében, a Benecantil-hegy lábánál található földközi-tengeri kikötőváros. A városképet a Benecantil-hegy és a rá épült citadella, a Szent Borbála-várkastély uralja.[2] TörténeteÓkorA települést Akra Leuké néven az ókori görögök alapították i.e. 325 körül. A rómaiak i.e. 201-ben foglalták el; neve uralmuk idején Lucentum volt. KözépkorA kora középkorban, 500 körül a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Lucentum néven létező város a Nyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 - 1249) neve Al-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből lett a mai Alicante városnév. A keresztények 1258-ban foglalták el X. Alfonz vezetésével. 1296-ban II. Jakab vezetésével a terület a Valenciai Királyság részévé vált, királyi települési rangot és képviseletet a Valenciai rendigyűlésben, a corts-ban. Ezt követően a Kasztíliai Királyság és Az Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport. Újkor1609 és 1614 között II. Fülöp uralma alatt száműzték a moriszkó lakosságot, akik a reconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták hogy a berber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben. A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva termőföldeket és a feudális nemesség anyagi csőd szélén állt. Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: a spanyol örökösödési háború idején, 1709-ben a franciák ostromolták meg. Modern korLassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságában. Ennek ellenére fontos volt a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezenbelül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat. 1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki a Falange alapítóját, José Antonio Primo de Riverát.[3] 1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amely Algéria függetlenségével 1962-től csak megerősödött. Alicantéban 1950 és 1960-as években átállt a gazdaság a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mint Albufereta, El Barco és Playa de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták a város nemzetközi repülőterét, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni. Franco halálával és a spanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott. Közigazgatás
Nevezetességei
NépességAlicante város lakosainak száma 2009-ben az INE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 334 757, a polgármesteri hivatal adatai szerint 335 921 volt. Az utóbbi években a lakosságszám jelentősen emelkedett, főleg a hispano-amerikai bevándorlás miatt. Egy 2020-as felmérés szerint a város lakosságának 20-25%-a külföldi volt. Azonban sok észak-európai nyugdíjasnak van nyaralója a városban, így a külföldiek aránya jóval több lehet a valóságban, ők viszont nem szerepelnek a statisztikában. Számos madridi, kasztíllia-leóni, baszkföldi lakosnak van nyaralója a városban.
Városrészei
Felsőoktatás
Gazdaság
KözlekedésA város nemzetközi repülőtere, az Alicantei repülőtér El Altetben található, a várostól délre. Forgalmában megelőzi a valenciai repülőtérét: Az ötödik legforgalmasabb repülőtér Spanyolországban Madrid, Barcelona, Palma de Mallorca és Málaga után. Jelentős a belföldi forgalom is: napi Iberia és Vueling járat köti össze a várost Madriddal és Barcelonával. Számos fapados légitársaság járata is megy a városba: Wizzair, Ryanair, Easyjet, Jet2.com A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek. Az Estación de Alicante-Terminal a város fejpályaudvara ahova a Murciából érkező Cercanías vonal mellett az AVE Madrid-Levante nagysebességű vasútvonala is befut. A város közlekedésében fontos szerepet játszik az alicantei villamosvonal , amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti a Costa Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig, Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg a Deniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csak Teuládáig van vasút onnantól pedig pótlóbusz közlekedik. Az alábbi járatok üzemelnek:
SportIsmert emberek
Testvérvárosai
Képek
PanorámaJegyzetekForrások
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Alicante témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia