|
Semayer Vilibald
Semayer Vilibald, gyakran Semayer Vilibáld (születési nevén Willibald Seemayer; Bánfalva, 1868. július 6. – Budapest, 1928. június 17.) magyar antropológus, néprajzkutató, muzeológus, 1902-től 1920-ig a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának – a Néprajzi Múzeum jogelőd intézményének – igazgatója volt. ÉletútjaA Sopron vármegyei Bánfalván született, Seemayer Ferdinánd kádármester és Berger Teréz gyermekeként.[2] Kismartoni és soproni középiskolái után a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet.[3][4] 1891-től tanársegédi kinevezéssel Török Aurél mellett az egyetem embertani intézetében dolgozott.[3][4] Jankó János ajánlására 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályára nevezték ki segédnek, egyúttal az antropológiai laboratórium vezetője lett.[3][4] 1898 januárjától segédőri kinevezéssel folytatta a gyűjtemény kezelését. Jankó János korai halálát követően, 1902. július 29-étől múzeumi osztályigazgatóként a néprajzi osztály vezetője lett 1920-as nyugdíjazásáig.[5][3][4] MunkásságaElméleti tudósként a legkülönfélébb tárgyi néprajzi és antropológiai kérdésekkel foglalkozott, fő tudományszervezési témája a fizikai antropológia és a néprajztudomány művelői közötti szoros kutatási együttműködés előmozdítása volt.[3] 1901-ben részletes antropológiai vizsgálatokat végzett a Kolozs vármegyei népességen, 1903-ban pedig elkészítette a magyar népesség antropológiai tipológizálását.[3] Szerkesztője volt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának értesítője (később Néprajzi Értesítő), valamint az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn című szakfolyóiratoknak. Részt vett A Pallas nagy lexikona munkálataiban.[4] Pályája során több külföldi néprajzi múzeumot tanulmányozott, ott szerzett tapasztalatait nem csak a fővárosi néprajzi osztály fejlesztésében, állománygyarapításában, de vidéki néprajzi múzeumok szervezésében is kamatoztatta.[4] Jankó János oldalán részt vett az 1896-os millenniumi kiállításon belüli néprajzi falu megrendezésében, majd a kiállítás lebontása után személyesen irányította a tárgyak múzeumi elhelyezését, muzeológiai feldolgozását.[3] 1898-ban Semayer rendezte a néprajzi osztály állandó kiállítását.[3] 1906-ban költözött a néprajzi osztály a városligeti Iparcsarnokba, ahol irányításával rendezték be a néprajzi tárlatokat.[3] 1902-től 1919-ig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének vezetőségi tagja volt. E minőségében országos továbbképzéseket tartott a múzeumi gyűjteményfejlesztés és tárgyfeldolgozás módszertanáról, külső munkatársakból országos néprajzi gyűjtőhálózatot szervezett.[3][4] Tárgygyűjtéseivel jelentősen hozzájárult vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményének megalapozásához és gyarapításához. Így például 1902–1903-ban a zombori múzeum számára végzett gyűjtést, 1904-ben Bátky Zsigmonddal együtt a későbbi hódmezővásárhelyi városi múzeum megalapításához vezető néprajzi kiállítást rendezett, 1907–1908. évi ormánsági terepmunkájával pedig jelentőssé tette a helyi néprajzi múzeum anyagát.[6] Főbb művei
JegyzetekForrások
|
||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
