hu Sd.Kfz. 9

	Sd.Kfz. 9
	A Donington Grand Prix Gyűjtemény SdKfz.9 (FAMO), Donington kastély, Leicestershire.
Típus	nehéz féllánctalpas vontató
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
	Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Harmadik Birodalom; Románia; Sablon:Magyar Királyság
Gyártó	FAMO, Vomag, Tatra
Gyártási időszak	1939-1945
Gyártási darabszám	~2500
Gyártási költség	60000 Reichsmark
Háborús részvétel	második világháború
	Általános tulajdonságok
Személyzet	altípustól függ
Hosszúság	8,32 m
Szélesség	2,6 m
Magasság	2,85 m
Tömeg	18 000 kg
	Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	-
Elsődleges fegyverzet	-
Másodlagos fegyverzet	-
	Műszaki adatok
Motor	Maybach HL 108 12 hengeres, vízhűtéses benzinmotor
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	50 km/h
Fajlagos teljesítmény	15 LE/tonna
Hatótávolság	100-260 km
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 9 témájú médiaállományokat.

Az Sd.Kfz. 9 (Famo) egy német féllánctalpas jármű volt, melyet széles körben használtak a második világháború alatt. Fő feladatköre a nehéz tüzérségi lövegek vontatása volt, mint a 24 cm Kanone 3, illetve harckocsimentő-járműként is használták. Hozzávetőleg 2500 darab készült belőle 1938-1945 között. Az Sd.Kfz. a német Sonderkraftfahrzeug rövidítése, jelentése: speciális gépjármű.

Leírás

Sd.Kfz. 9 a bukaresti Nemzeti Katonai Múzeumban kiállítva.

Az Sd.Kfz. 9 féllánctalpasnak létra-alváza volt. A meghajtásról egy Maybach 12 hengeres, vízhűtéses, 10 838 cm³-es, 270 lóerős HL 108 benzinmotor gondoskodott. ZF G 65 VL 230 szinkron sebességváltója volt négy előre és egy hátra sebességgel. Két üzemanyagtartállyal rendelkezett, az egyik 90, a másik 230 literes kapacitással.

Mind a lánctalpakat, mind a kerekeket használták kanyarodáskor. A kormányművet úgy alakították ki, hogy enyhe kanyarodáskor csak a kerekek fordultak, de ha a kormánykereket jobban eltekerték, akkor a megfelelő lánctalpat lefékezte a rendszer. A meghajtó lánckerék a hagyományos fogas kialakítás helyett görgős kialakítású volt. A hátsó felfüggesztés hat dupla futógörgőt tartalmazott, melyeket torziós rugókkal felfüggesztett lengőkarok tartottak. Egy láncvisszafordító-feszítőgörgőt rögzítettek a jármű végébe, ezzel szabályozták a lánctalp feszességét. Az elülső kerekekhez laprugókat és lengéscsillapítókat használtak.

A felső karosszéria rendelkezett egy személyzeti fülkével, amely az összes változatot jellemezte. Ebbe ülőpadokat helyeztek, egyet a vezető és annak segéde számára, egy másikat pedig a legénység számára. A felső karosszéria hátulsó részét a jármű aktuális feladatköréhez igazították. A tüzérségi vontatót két további ülőpaddal szerelték fel a löveg kezelőszemélyzete számára, illetve biztosítottak helyet a lőszernek is. A szállító változat csak két tároló résszel volt ellátva a platóval szemközt, oldalanként eggyel, melyek kifelé nyíltak. A szélvédőt le lehetett hajtani, illetve el is lehetett távolítani. A karosszéria hátsó része fölé ponyvatetőt lehetett kifeszíteni. Kifeszített állapotban a szélvédőre kellett erősíteni.

Az Sd.Kfz. 9 féllánctalpast 28 tonna vontatására tervezték. Ez megfelelő volt a közepes harckocsikhoz, mint a Panzerkampfwagen IV, de kettő, három vagy akár négy jármű volt szükséges a nehezebb járművek vontatásához, mint a Párduc, Tigris vagy Királytigris. Sd.Anh 116 alacsony rakfelületű utánfutót vontatott a meghibásodott járművek szállításához.

Tervezet és fejlesztés

A háború első éveiben használt német féllánctalpasok előzetes terveit a Katonai Autóipari Minisztériumnak (Wa Prüf 6) dolgozó Ernst Kniepkamp készítette, mielőtt még 1933-ban a nácik átvették a hatalmat. A terveit ezután kereskedelmi cégek vették át fejlesztési és tesztelési célokra. A breslau-i Fahrzeug- und Motorenbau GmbH (FAMO) kapta a megbízást a 18 tonnás nehéz lánctalpas vontató jármű kifejlesztésére. Az első prototípusuk, az FM gr 1 1936-ban készült el. 200 lóerős Maybach HL 98 TUK motorja volt, hossza pedig mindössze 7,7 méter. Az F 2 prototípus 1938-ban érkezett, de csak részleteiben tért el az elődtől.

Az F 3 1939-ben tűnt fel, és ez lett a gyártási változat. A tervezet egyszerűsödött a háború alatt, költségcsökkentési és stratégiai alapanyagok megtakarításának céljából. Néhány járművet a Tatra gyártott 12 hengeres, léghűtéses Type 103 dízelmotorral.

Változatok

Sd.Kfz. 9/1 Drehkran (Hebekraft 6 t) auf Fgst des schweren Zgkw 18t. Új felső karosszériát használtak az Sd.Kfz. 9/1 járműnél, amely egy 6 tonna teherbírású daruval volt felszerelve az ülőpadok helyére a platóra. 1941 szeptemberétől a feladatköre a harckocsik karbantartása volt.

Sd.Kfz. 9/2 Drehkran (Hebekraft 10 t) auf Fgst des schweren Zgkw 18t. Egy nagyobb, benzin-elektromos, 10 tonna teherbírású daruval felszerelt változat volt az Sd.Kfz. 9/2, de támtalpakra volt szükség ahhoz, hogy a járművet stabilizálják. Ezeket a művelet megkezdése előtt kellett leengedni.

8,8 cm FlaK 18 Selbstfahrlafette auf Zugkraftwagen 18t. 8,8 cm FlaK 18 légvédelmi lövegeket szereltek fel 50 Sd.Kfz 9 féllánctalpasra 1940-ben, hogy páncélelhárító feladatkörre tegyék alkalmassá a járművet. A vezetőfülke és motorház könnyen, de teljesen páncélozott volt, ami abban korlátozta a löveget, hogy csak előre tudott tüzelni. Egy lenyitható oldalú platformmal szerelték fel a löveget. Külső támtalpakra volt szükség, hogy alátámasszák a platform oldalait a löveg súlya miatt. A jármű súlya 25 tonna, hossza 9,32 méter, magassága 3,67 méter, szélessége 2,65 méter volt.

8,8 cm FlaK 37 Selbstfahrlafette auf Zugkraftwagen 18t. 8,8 cm-es légvédelmi löveggel felszerelt változat.

Gyártás

A plauen-i Vomag 1940-ben kezdte az Sd.Kfz. 9 sorozatgyártását, majd a Tatra is csatlakozott a háború utolsó éveiben. 1942 december 20-án 855 darab volt hadrendben. 1943-ban 643 darabot, 1944-ben további 834 darabot gyártottak. Hozzávetőleg 2500 darab készült a járműből összesen. Az alaptípus ára 60 000 német birodalmi márka volt.

Galéria

SdKfz.9 szállít Sd.Ah. 115-ös tréleren, egy SdKfz 250-es lövészpáncélost Krétán, 1941 május.
SdKfz.9 húz egy elfogott Mk VI Crusader tankot Észak-Afrikában 1942 március.
Sd.Kfz. 9/1 beemel egy Maybach HL 120 TRM motort egy Panzer III harckocsiba, Oroszország, 1943 január.
Két SdKfz.9, vontat egy Panzerkampfwagen VI tankot Oroszországban a kurszki csata idején, 1943 július.
Két SdKfz.9, amely egy Panzerkampfwagen V tankot vontat Oroszország déli részén, 1943 augusztus.
SdKfz.9 és egy sérült Panzer IV Oroszországban, 1944 június.

Lásd még

Források

Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993). ISBN 1-85409-214-6
Spielberger, Walter J. Halftracked Vehicles of the German Army 1909-1945. Atlgen, PA: Schiffer, 2008 ISBN 978-0-7643-2942-5

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sd.Kfz. 9 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 9 témájú médiaállományokat.

Sd.Kfz. 9 a panzerkeil.dre.hu weboldalon (magyarul)
Sd.Kfz. 9 a wwiivehicles.com weboldalon (angolul)
Sd.Kfz. 9 a Lexikon der Wehrmacht weboldalon (németül)
[1]

Sd.Kfz. 9