|
Sarkvidéki hajókonvojok 1941-ben1941-ben, a második világháború idején a szövetségesek 13 sarkvidéki hajókonvojt indítottak a Szovjetunióba, illetve onnan nyugatra. A keletre tartó hajókaravánok nyersanyagot és különböző árucikkeket szállítottak a nácikkal hadban álló kommunista államnak. A teherhajókat hadihajók és halászhajókból átalakított tengeralattjáró-elhárító egységek kísérték. Az 1941-ben indított hajókaravánok közül három 1942-ben ért célba. A 13 konvoj egyetlen hajója süllyedt el. Konvojok 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német csapatok mélyen benyomultak az ország európai területeire, és hátrálásra kényszerítették a Vörös Hadsereget. A nyugati szövetségeseknek elemi érdekük volt, hogy a németek minél nagyobb nehézségekkel kerüljenek szembe a keleti fronton, ezért Moszkva támogatásáról döntöttek. A mai Irán területén vezető szállítási útvonal nem volt elég hatékony, ezért merült fel az Atlanti-óceán északi részén haladó hajókonvojok ötlete. Az első kapcsolatfelvétel 1941. július 31-én zajlott le a két haditengerészet között, amikor a brit Adventure aknatelepítő találkozott a Szokrusityelnij szovjet rombolóval a Fehér-tengeren.[1] A karavánok általában Izlandról, vagy Nagy-Britanniából indultak, és Arhangelszkben kötöttek ki. A teherhajókat a brit haditengerészet felszíni egységei – rombolók, cirkálók, aknaszedők, halászhajókból kialakított tengeralattjáró-elhárítók – kísérték. Az első csoportot, a Dervis konvojt 1941. augusztus 21-én indították útnak. A hajókaravánt orosz hadihajók várták célállomásuk közelében. A következő konvojokat a PQ, illetve a QP kóddal jelölték: a PQ a nyugatra, a QP a keletre tartó hajókaravánt jelentette. A betűkhöz egy szám, az adott konvoj sorszáma tartozott.[1] A PQ betűpárt a brit admiralitás konvojokkal foglalkozó tisztjének – P. Q. Edwards – monogramjából alkották.[2] A keletre tartó hajók elsősorban nyersanyagot, hadi felszerelést és más árucikkeket szállítottak, visszafelé pedig általában üresen jöttek, néha utasokat – elsüllyedt hajók túlélőit, szovjet diplomatákat – hozva. Az út nagyjából két hétig tartott; télen farkasordító hidegben, viharos tengeren, nyáron szinte folyamatosan nappali fényben.[1] Az 1941-es konvojok 750 tankot, 800 repülőgépet, 2300 járművet és több mint 100 ezer tonna általános küldeményt szállítottak a Szovjetunióba.[2] A konvojok egy nyári és egy téli útvonalat használtak. A téli a jégtakaró hízása miatt délebbre haladt, közelebb Norvégia partjaihoz. Mindkét útvonal könnyen elérhető volt a norvég kikötőkből induló német tengeralattjáróknak, felszíni egységeknek, illetve a Luftwaffe repülőgépeinek. Mindazonáltal 1941-ben a németek még nem készültek fel a konvojok támadására, így valamennyi útnak indult hajó elérte célját.[3] Részletes adatok
* A hajó 1942-ben süllyedt el. Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
