Murmanszk
Murmanszk (oroszul: Мурманск, finnül: Muurmanni, északi számiul Murmanska, kolta számi nyelven Muurman) kikötőváros Oroszország legészaknyugatibb területén, a Kola-öbölben, a Kola-félsziget északi partján, Moszkvától 1967, a Barents-tengertől 12 kilométerre, a norvég és a finn határ közelében. Lakossága: 307 257 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1] A Murmanszki terület közigazgatási központja, fontos haditengerészeti bázis. A meleg Észak-atlanti-áramlatnak köszönhetően kikötője egész évben jégmentes. TörténelemA várost 1916. szeptember 21-én alapították Romanov-na-Murmanye néven, – az itt épült Szemjonovszkij falu átnevezésével és városi rangra emelésével – amikor a kolai vasútvonal épült. Nevét részben a Romanov uralkodódinasztiáról kapta. Murman a Barents-tenger és a norvégok óorosz neve, amely valószínűleg a „normann” szóból származik, de egy másik etimológia szerint a számi (lapp) nyelvekből is származhat. A város neve az 1917-es forradalom után lett Murmanszk. 1918 és 1920 közt az első világháború szövetséges hatalmai, illetve az orosz fehérek tartották megszállva. A második világháború idején Murmanszk fontos, nagy katonai jelentőségű összekötő híd volt a nyugati szövetséges hatalmak és a Szovjetunió között. Óriási áruforgalmat bonyolított: a kikötőn keresztül elsősorban feldolgozott áruk érkeztek és nyersanyagok távoztak a sarki konvojokkal. 1941-ben a német hadsereg támadást intézett a város ellen. Murmanszk hatalmas pusztítást szenvedett el, amelynél nagyobbat az orosz városok közül csak Sztálingrád élt át. A védők elkeseredett küzdelme azonban megakadályozta a város elfoglalását és az oroszok számára létfontosságú karéliai összekötő vasútvonal elvágását. 1985. május 6-án ezt a Szovjetunió a Hős Város cím Murmanszknak adományozásával ismerte el. A harc emlékére emelték a kikötőnél Aljosa monumentális szobrát, amely második világháborús szovjet katonát ábrázol. Murmanszk a háború végéig hadianyagok és egyéb utánpótlás fogadására szolgált. A hidegháború idején Murmanszk a szovjet tengeralattjárók fő támaszpontja volt. A Szovjetunió felbomlása óta az orosz Északi Flotta és az Atomflot atomjégtörőinek fő kikötője. A város alapításának 85. évfordulójára építették a Vlagyimir és Szuzdal fehér templomait mintázó tengeri megmentő templomát a tengerészek számára a parton. A murmanszki vasútállomás Európa és egyben a világ legészakibb személyforgalmat bonyolító vasútállomása. A világon ténylegesen legészakabbra lévő vasútállomás a Murmanszktól kb. 100 kilométerre északnyugatra fekvő Pecsenga kisváros állomása, de ott személyforgalom nincsen. Éghajlata
Híres emberek
Testvérvárosok
Jegyzetek
További információk
Angol nyelvű hivatkozások:
Panoráma |
Portal di Ensiklopedia Dunia