|
Sarki partfutó
A sarki partfutó (Calidris canutus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nemének a típusfaja. RendszerezéseA fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Canutus néven.[3] Alfajai
ElőfordulásaAlaszkán, Izlandon, Észak-Európában és Oroszország északkeleti részén fészkel. A mocsaras környéket kedveli, de a tengerparton is megtalálható. Magyarországon alkalmi vendég, tavasszal és ősszel. MegjelenéseÁtlagos testhossza 23–25 centiméter, szárnyfesztávolsága 57–61 centiméteres, testtömege 110–160 gramm. Háta szürke, pikkelyes mintázattal, hasa világos. A hímek alsó fele a nászidőszakban vörös.
ÉletmódjaRovarokat, férgeket, szúnyoglárvákat, rákokat és csigákat keresgél a vízparton. Szaporodása A hím a levegőben csapkodva udvarol a tojónak. Fészkét a száraz tundrán mélyedésbe rakja. Fészekalja 3–4 kb. 40 milliméteres tojásból áll, melyeken 21-22 napig kotlik. VédettségMagyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 1980-ban még több millió sarki partfutó élt, amely napjainkra mintegy 250 000 egyedből álló létszámra csökkent. A partfutók életben maradási esélyeit jelentősen rontja, hogy a globális felmelegedés hatására az általuk fogyasztott puhatestűek korábban kelnek ki, mint, a sarki partfutók fiókái a tojásból és a frissen kikelt egyedeknek kisebbé vált a csőre, amely miatt étrendjük megváltozott. Míg korábban a táplálóbb Loripes nevű puhatestűeket fogyasztották, addig napjainkban a kevésbé tápláló Dosinia, illetve a tengeri füvet (Zostera) kénytelenek fogyasztani.[4] Jegyzetek
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia
