Sólyom Jenő (egyháztörténész)
Sólyom Jenő (Kolozsvár, 1904. július 25. – Budapest, 1976. december 24.) egyháztörténész, evangélikus lelkész, egyetemi tanár. ÉletpályájaA Bihar vármegyei bajomi Sólyom családnak a 19. század második felében Kolozsvárra költözött ágából származik. Édesapja, Sólyom János (1863–1936) a kolozsvári polgári fiúiskola tanára, majd igazgatója, a városi kulturális és az evangélikus egyházi élet aktív részese volt. Fiai, köztük Sólyom Jenő, az ősi Kolozsvári Református Kollégiumban kezdték gimnáziumi tanulmányaikat. Ő azonban már nem tudott ott érettségizni, mert a család a trianoni békeszerződés után szülőföldjük elhagyására kényszerült, mivel az impériumváltással az édesapa elvesztette állását és igazgatói szolgálati lakását. Édesanyja szüleinél, a Rajkai család budai házában találtak otthonra. A budapesti II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1922-ben érettségi vizsgát tett.[2] A teológiát Budapesten, Sopronban és Bázelben végezte. 1926-ban tett szakvizsgát, 1927-ben lelkészvizsgát. Raffay Sándor püspök 1927-ben avatta lelkésszé. 1927-től Kiskőrösön és Budapesten segédlelkész; 1928-tól 1931-ig ösztöndíjas kutató Erlangenben és Budapesten. 1931-től 1938-ig a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium vallástanára volt. Közben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán egyháztörténetből teológiai doktorátust szerzett 1933-ban. Ugyanitt 1938-ban az egyházjogi és magyar protestáns egyháztörténeti tanszéken rendkívüli, majd 1941-ben nyilvános rendes tanár lett, 1943–44-ben a kar dékánja. 1950-től 1958-ig az egyetemről leválasztott Evangélikus Teológiai Akadémián Sopronban, utóbb Budapesten volt az egyháztörténet professzora, 1951–1952-ben az Akadémia dékánja. 1958-ban, amikor az evangélikus egyházban megtörtént a visszarendeződés, Ordass Lajos püspököt másodszor is eltávolították tisztségéből, ahogy őt is eltávolították a katedráról, és kényszernyugdíjazták. Korára és családjára tekintettel 1959-től az Evangélikus Országos Levéltárban kapott tudományos munkatársi állást. Csak 1967-ben jelenhetett meg újra írása hazai egyházi lapban. Később a levéltár vezetője lett. Az 1930-as években főtitkára volt a Magyar Luther Társaságnak, választmányi tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, 1935-től 1939-ig a Keresztyén Igazság című folyóirat társszerkesztője. Főként a 16. századi reformációval kapcsolatos kutatásai jelentősek. Rövid betegség után 1976 karácsonyán Budapesten, családja körében hunyt el. Búcsúztatása 1977. január 4-én volt Budapesten, a Rákoskeresztúri új köztemetőben. Kérésére hamvait Kolozsvárt, a házsongárdi temetőben felesége hamvai mellé helyezték el, a Hantos család sírjába. Emlékére hozták létre gyermekei 1993-ban az Alapítvány az Evangélikus Teológiai Képzés, Továbbképzés és Kutatás Támogatására, Dr. Sólyom Jenő emlékére nevű közhasznú alapítványt. Főbb művei
Jelentések Sólyom Jenőről az ÁBTL-ben
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia