|
| Sárgaúszójú tonhal
|
|
|
 A természetes élőhelyén
|
| Természetvédelmi státusz
|
Mérsékelten fenyegetett
      
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Tudományos név
|
Thunnus albacares
(Bonnaterre, 1788)
|
| Szinonimák
|
| Szinonimák
|
- Germo albacares (Bonnaterre, 1788)
- Germo albacora (Lowe, 1839)
- Germo allisoni (Mowbray, 1920)
- Germo argentivittatus (Cuvier, 1832)
- Germo itosibi (Jordan & Evermann, 1926)
- Germo macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Kishincella zacalles Jordan & Evermann, 1926
- Kishinoella zacalles Jordan & Evermann, 1926
- Neothunnus albacares (Bonnaterre, 1788)
- Neothunnus albacora (Lowe, 1839)
- Neothunnus albacora f. brevipinna Bellón & Bardán de Bellón, 1949
- Neothunnus albacora f. longipinna Bellón & Bardán de Bellón, 1949
- Neothunnus albacora macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Neothunnus albacores (Bonnaterre, 1788)
- Neothunnus allisoni (Mowbray, 1920)
- Neothunnus argentivittatus (Cuvier, 1832)
- Neothunnus brevipinna Bellón & Bàrdan de Bellón, 1949
- Neothunnus catalinae Jordan & Evermann, 1926
- Neothunnus itosibi Jordan & Evermann, 1926
- Neothunnus macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Neothunnus macropterus itosibi Jordan & Evermann, 1926
- Neothunnus macropterus macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Orcynus albacora (Lowe, 1839)
- Orcynus macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Orcynus subulatus Poey, 1875
- Scomber albacares Bonnaterre, 1788
- Scomber albacorus Lacepède, 1800
- Scomber sloanei Cuvier, 1832
- Semathunnus guildi Fowler, 1933
- Semathunnus itosibi (Jordan & Evermann, 1926)
- Thunnus abacares (Bonnaterre, 1788)
- Thunnus albacares macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Thunnus albacarres (Bonnaterre, 1788)
- Thunnus albacora (Lowe, 1839)
- Thunnus albacores (Bonnaterre, 1788)
- Thunnus allisoni Mowbray, 1920
- Thunnus argentivittatus (Cuvier, 1832)
- Thunnus catalinae (Jordan & Evermann, 1926)
- Thunnus itosibi (Jordan & Evermann, 1926)
- Thunnus macropterus (Temminck & Schlegel, 1844)
- Thunnus zacalles (Jordan & Evermann, 1926)
- Thunus albacares (Bonnaterre, 1788)
- Thynnus albacora Lowe, 1839
- Thynnus argentivittatus Cuvier, 1832
- Thynnus macropterus Temminck & Schlegel, 1844
|
|
| Hivatkozások
|
|
|
A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A sárgaúszójú tonhal az összes óceán trópusi és szubtrópusi részén megtalálható. A Földközi-tengerből hiányzik.
Megjelenése
A kifejlett állat testhossza átlagosan 150 centiméter, de 239 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort 78-158 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 200 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 11-14 tüske és 12-16 sugár, míg a farok alatti úszóján 11-16 sugár ül. 39 csigolyája van. A mellúszói közepesen hosszúak. A hal színezete fémesen fekete vagy sötétkék, a hasa felé indulva előbb sárga, utána pedig ezüstös. A hason körülbelül 20 darab függőleges, de szaggatott csík van. A hátúszók és a farok alatti úszó sárga színűek.
Életmódja
Főleg nyílt vízi halfaj, de néha a brakkvízbe is beúszik. A felszíntől egészen 250 méter mélységig található meg, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. A 15-31 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka apró halakból, rákokból és kalmárokból tevődik össze. A rajokat azonos korú fajtársaival, vagy azonos méretű rokon fajokkal alkotja. A kifejlett példányok disznódelfinfélékkel (Phocoenidae) is társulnak.
Legfeljebb 9 évig él.
Szaporodása
Az ívási időszakban a nőstény többször is rakhat ikrákat. Általában nyáron ívik. Az ikrák szabadon lebegnek a nyílt vízen.
Veszélyeztetettsége, felhasználása
A sárgaúszójú tonhal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Tenyésztése érdekében kísérletek folynak. Fagyasztva, konzervbe tárolva, vagy füstölve árusítják. Igen keresett halfaj.
Képek
Források
|
.jpg)
