hu Royal-pingvin

Royal-pingvin
	Royal-pingvin a természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Eudyptes; Vieillot, 1816
Faj:	E. schlegeli;
Tudományos név
	Eudyptes schlegeli; Finsch, 1876
Szinonimák
	Fehérarcú pingvin
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Royal-pingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Royal-pingvin témájú médiaállományokat és Royal-pingvin témájú kategóriát.

A Royal-pingvin (Eudyptes schlegeli) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.^[1]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) sebezhető fajként tartja számon ezt a pingvinfajt.^[1]

A 19. század és a 20. század határán ipari mértékű vadászata folyt; évente körülbelül 150 ezer madarat gyűjtöttek be. Egy pingvinből félliternyi olajat nyertek. Vadászata előtt, körülbelül 3 millió példánya létezhetett. A vadászat betiltása után, e pingvin állománya 850 ezer költőpárra szaporodott.^[2]

Rendszertani helyzete

A DNS-vizsgálatok alapján a kutatók megtudták, hogy a Royal-pingvin és legközelebbi rokona, a bóbitás pingvin (Eudyptes chrysolophus), körülbelül 1,5 millió éve váltak ketté.^[3] Habár néha a kettőt két külön fajként kezelik, e pingvinek egyes DNS szekvenciái igen hasonlóak; emiatt Leslie Christidis és Walter Boles ausztrál ornitológusok a Royal-pingvint a bóbitás faj alfajának tekintik.^[4]^[5] Külső megjelenésre is nagyon hasonlítanak; bár a Royal-pingvinnek fehér a pofája, míg a másiknak fekete.

A két madárfaj példányai, azokon a helyeken ahol együtt költenek, bár ritkán, de azért kereszteződnek egymással.

Neve

Ez a pingvin a tudományos fajnevét, a schlegeli-t, Hermann Schlegel, német zoológusról kapta.

Előfordulása

Egyetlen szaporodó helye az Ausztráliához tartozó Macquarie-szigeten van. Költési időszakon kívül előfordulhat Argentína, a Falkland-szigetek és a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek környékén levő nyílt óceánokon.

Megjelenése

Fej-testhossza 65–76 centiméter, testtömege pedig 3–8 kilogramm.^[6]^[7] A hím nagyobb a nősténynél. Háta és szárnyai fekete színűek, pofája, torka és hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel.

Életmódja

A Royal-pingvin főleg krillel és halakkal táplálkozik, de ezek mellett kalmárokat is fogyaszt.

Szaporodása

Nagy kolóniákban költ. A földbe vájt fészkét akár a partokra, akár a szárazföld belsejébe - 1,6 kilométerre -, is helyezheti. A szaporodási időszaka szeptemberben kezdődik, de csak októberben tojik. Fészekalja két tojásból áll. A tojásokon 35 napig kell kotlani. A fiókák három hetes korukig az egyik szülő mindig velük van; ezután pedig a különböző fészekaljak fiókái „nappalikba” gyűlnek össze, míg mindkét szülőjük halászni van. Két hónaposan elhagyják szülőhelyeiket. Csak 6 évesen válnak ivaréretté.

Jegyzetek

↑ ^a ^b BirdLife International: 'Eudyptes schlegeli'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Commonwealth Marine Reserves - Home Page Archiválva 2012. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Environment.gov.au. Hozzáférés ideje: 2013-09-27.
↑ Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–7. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. PMC 1560011.
↑ Christidis L, Boles WE. Systematics and Taxonomy of Australian Birds. Canberra: CSIRO Publishing, 98. o. (2008). ISBN 978-0-643-06511-6
↑ Juliff, Peter (2008. december 1.). „From the Pole to the Equator: A panoply of Penguins”. The Bird Observer (857), Kiadó: Bird Observation & Conservation Australia. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 27.)
↑ [1] Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011).
↑ [2] Archiválva 2013. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011).

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 7.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Royal penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a fajról
Transactions of the New Zealand Institute. 8 p. 204
BirdLife species factsheet^{[halott link]}
ARKive - images and movies of the royal penguin (Eudyptes schlegeli)
Australian Antarctic Division: Unusual penguins Contains picture of hybrid penguins and penguins with non-standard plumage
www.pinguins.info Information about all species of penguins
del Hoyo, J., Elliot, A., Sargatal, J., eds (1992) Handbook of the Birds of the World, Volume One Ostritch to Ducks, ISBN 84-87334-10-5

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] BirdLife International: 'Eudyptes schlegeli'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[environment.gov.au-2] Commonwealth Marine Reserves - Home Page Archiválva 2012. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Environment.gov.au. Hozzáférés ideje: 2013-09-27.

[3] Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–7. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. PMC 1560011.

[4] Christidis L, Boles WE. Systematics and Taxonomy of Australian Birds. Canberra: CSIRO Publishing, 98. o. (2008). ISBN 978-0-643-06511-6

[5] Juliff, Peter (2008. december 1.). „From the Pole to the Equator: A panoply of Penguins”. The Bird Observer (857), Kiadó: Bird Observation & Conservation Australia. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 27.)

[6] [1] Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011).

[7] [2] Archiválva 2013. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011).

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Royal-pingvin