|
Rio Grande (község, Brazília)
Rio Grande egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam déli részén, a Lagoa dos Patos és az Atlanti-óceán közötti csatorna partján. Az állam legrégibb portugál települése és kikötője, egy időben az állam fővárosának szerepét is betöltötte. 2020-ban népességét 211 965 főre becsülték.[2] ElnevezéseA 17–18. században a Guaíba-tó és a Lagoa dos Patos együttesét Rio Grandenak (nagy folyó) nevezték. Ezt a nevet átvette a kialakuló település, melyet kezdetben Rio Grande de São Pedronak hívtak (a São Pedro a Lagoa dos Patos és az óceán közötti csatorna neve volt). 1835-ben neve Rio Grandera rövidült.[3] TörténeteA hely már jóval a portugál gyarmatosítás előtt megjelent egyes hollandus térképeken. 1720 körül érkeztek az első telepesek a környékre, São José do Norten keresztül; főként azori családok akik Rio de Janeiro és Laguna városaiból jöttek, alkalmas helyet keresve a szarvasmarhák legeltetésére. Velük együtt megkeresztelt indiánok is letelepedtek. 1736-ban egyházközséget alapítottak, 1737-ben pedig a későbbi Rio Grande területén megépítették a Jesus-Maria-José erődítményt, melyet kaszárnyaként használtak, körülötte pedig ugyanebben az évben település kezdett kialakulni. Ez az első portugál alapítású település Rio Grande do Sul államában (spanyol települések már korábban is voltak a mai állam területén – az ún. Sete Povos das Missões). 1751-ben a települést községgé nyilvánították, 1760-ban pedig az újonnan alapított São Pedro do Rio Grande do Sul kapitányságának székhelye lett (korábban Santa Catarina kapitányságához tartozott), vagyis az állam első székhelyének tekinthető.[3][4] A spanyolok meg akarták állítani a portugál terjeszkedést és számos alkalommal harcoltak a portugálokkal a föld birtoklásáért. 1763-ban Pedro de Cevallos vezetésével a spanyolok elfoglalták Rio Grandet, a hely elnéptelenedett, a lakosság északra menekült, az állam székhelyét pedig Viamãoba helyezték át. A spanyolok kiverése (1776) és a portugál fennhatóság megerősítése (San Ildefonso-i szerződés, 1777) után a települést újjáépítették és 1811-ben ismét községi rangra emelték, székhelyét pedig 1835-ben várossá nyilvánították.[3][4] A 19. század elején fontos gazdasági központ volt; kikötője nagy forgalmat bonyolított le, kereskedelmi leányvállalatok alakultak. A város infrastruktúráját fejlesztették, új létesítmények és parkok épültek, a községet átszervezték.[5] A Farroupilha-felkelés alatt, 1835–1845 között Rio Grande ismét az állam fővárosa volt, ugyanis Porto Alegret a lázadók fenyegették. A farrapók 1836-ban Rio Grandet és a szomszédos São José do Nortet is el akarták foglalni, de a városok a császár pártján maradtak és ellenálltak a lázadóknak.[6] A 19. század második felében a város tovább fejlődött; új temető, piac, könyvtár létesült, napilapot alapítottak, új templomokat építettek, az utcákat korszerűsítésették és burkolták, bevezették a gázvilágítást. 1865-ben, a paraguayi háború kitörésével a város védműveit megerősítették, és II. Péter brazil császár is itt tartózkodott néhány napig. 1884-ben megjelent a villamos, továbbá megnyílt a Rio Grande–Bagé vasútvonal, mely a kikötőbe szállította a községek terményeit; a város pályaudvara máig eredeti állapotában maradt fenn.[5] 1927-ben Porto Alegre–Rio Grande útvonalon létesült Brazília legelső menetrendszerű repülőjárata (lásd: Varig).[7] LeírásaSzékhelye Rio Grande, további kerületei Ilha dos Marinheiros, Povo Novo, Quinta, Taim.[3] Főként iparvárosként jellemezhető, számos nemzeti és nemzetközi vállalatnak van itt székhelye, kikötője nagy forgalmat bonyolít le.[8] Része az Aglomeração Urbana do Sul városi agglomerációnak, melynek további tagjai Arroio do Padre, Capão do Leão, Pelotas, São José do Norte, és mintegy 650 000 lakos él a területén.[9] Területe homokos; 220 kilométer hosszú Atlanti-parti strandja (Praia do Cassino) a világ leghosszabbja.[10] Éghajlata nedves szubtrópusi, tengerszint feletti magassága 2 méter. Az állam legrégibb portugál alapítású települése; számos 19. századi épület és műemlék látható a városközpontban.[6] 1755-ben épült, Szent Péternek szentelt katedrálisa az állam legrégibb portugál temploma.[11] Képek
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
