Rebel Yell (album)

Billy Idol Rebel Yell
nagylemez
Megjelent	1983. november 10. 2024.április 26.
Formátum	CD, 2xLP, streaming
Felvételek	1982–1983
Stílus	Hard rock New Wave Post-punk
Nyelv	angol
Hossz	38:10
Kiadó	Chrysalis Records
Producer	Keith Forsey
Kritikák
AllMusic link Rolling Stone link
Billy Idol-kronológia
Billy Idol (1982) Rebel Yell (1983) Vital Idol (1985)
Kislemezek az albumról
Rebel Yell Megjelent: 1983. október 24. Eyes Without a Face Megjelent: 1984. május 29. Flesh for Fantasy Megjelent: 1984. szeptember 13. Catch My Fall Megjelent: 1984. november 7.
Sablon Wikidata Segítség

A Rebel Yell a brit rockénekes, Billy Idol második nagylemeze, amely 1983. november 10-én jelent meg. Rendkívül sikeres volt, mind a négy kislemeze a Billboard százas listájáig jutott, az album pedig az előkelő hatodik helyet szerezte meg. Emellett az Egyesült Államokban kétszeres platinalemez, Nagy-Britanniában ezüstlemez minősítést kapott.

Áttekintés

Akárcsak az első lemez esetében, ezúttal is Billy Idol, a gitáros Steve Stevens, és a producer Keith Forsey közös munkája eredményezte az album létrejöttét. Az album címe Idoltól jött, amely egy Rolling Stones-bulin jutott az eszébe. Egy ugyanilyen névre hallgató szeszes italt ittak ugyanis a vendégek.[1] A címadó dal felvételei körülbelül három nap alatt megvoltak New Yorkban, az Electric Lady stúdióban.[2]

A munkák kezdetekor a zenekarnak nem volt dobosa helyette egy LinnDrum és egy Roland TR-808 dobgépet használtak,[3] csak később kérték fel Thommy Price-t, hogy doboljon fel néhány dalt.[2] Basszusgitáron Phil Feit, később Steven Webster játszott, billentyűkön pedig Judi Dozier és Jack Waldman.

Idolnak alkotói vitái voltak kiadójával, a Chrysalis Records-szal, így úgy döntött, hogy ellopja az elkészült mesterszalagokat. Később ugyan meggyőzte álláspontjáról a kiadó embereit, de ekkor Forsey a tudomására hozta, hogy rossz szalagokat hozott el.

A lemezről kihozott mind a négy kislemez hatalmas siker lett, videóklipjeiket rendszeresen játszotta az MTV. Többen szerepelt Perri Lister, Idol akkori barátnője is.

1999-ben a lemezt újra kiadta az EMI Music, az "Expanded Series" keretein belül, bónusztartalmakkal. Digitálisan feljavították az egészet, kibővítették a CD-bookletet, valamint néhány demófelvétel is helyet kapott a lemezen, köztük egy addig kiadatlan dal, a "Motorbikin'". 2010-ben egy különleges, HDCD-változat is megjelent. 2024-ben az 1999-es változat újrakiadásra került: újramasterelték a teljes anyagot, és annak bónuszai mellett felkerült még több demó- illetve próbafelvétel, egy új remix, valamint két, eddig kiadatlan dal. A "Love Don't Live Here Anymore" annak idején azért maradt le a lemezről, mert Madonna is épp akkor dolgozta fel a dalt, a "Best Way Out Of Here" pedig félkészen maradt, és Idol szerint túlságosan Prince-es hangzása volt.

Az album dalai

Az összes dal szerzője Billy Idol és Steve Stevens, kivéve, ahol más is jelölve van. 

	Cím	Hossz
1.	Rebel Yell	4:45
2.	Daytime Drama	4:02
3.	Eyes Without a Face	4:58
4.	Blue Highway	5:05
5.	Flesh for Fantasy	4:37
6.	Catch My Fall	3:42
7.	Crank Call	3:56
8.	(Do Not) Stand in the Shadows	3:10
9.	The Dead Next Door	3:45

2024-es bővített kiadás
	Cím	Szerző(k)	Hossz
10.	Best Way Out Of Here		4:32
11.	Love Don't Live Here Anymore		5:34
12.	Daytime Drama (Demo)		4:34
13.	Flesh for Fantasy (Demo)		3:31
14.	Catch My Fall (Early Version)		4:36
15.	Crank Call (Demo)		3:58
16.	(Do Not) Stand In The Shadows (Demo)		3:35
17.	Rebel Yell (Session Take)		5:27
18.	Blue Highway (Demo)		4:59
19.	Flesh For Fantasy (Session Take)		5:10
20.	Catch My Fall (Demo)		4:11
21.	Motorbikin' (Session Take)		4:16
22.	Eyes Without A Face (Poolside Remix)		5:38

Közreműködtek

• Billy Idol – ének
• Steve Stevens – gitár, szintetizátor, basszusgitár
• Sal Cuevas, Steve Webster – basszusgitár
• Thommy Price, Gregg Gerson – dobok
• Judi Dozier, Jack Waldman – billentyűk
• Mars Williams – szaxofon
• Perri Lister – vokál

Helyezések, eladások és minősítések

Listák (1983-84) Legjobb helyezés  Ausztrália (Kent Music Report)[4] 16  Kanada (Billboard Canadian Albums Chart)[5] 8  Németország (Media Control Top 100 Album)[6] 2  Hollandia (Dutch Charts Album Top 100)[7] 31  Új-Zéland (Recorded Music NZ Top 40 Albums)[8] 2  Svájc (Schweizer Hitparade Top 100 Albums)[9] 16  Egyesült Királyság (UK Albums Chart)[10] 36  USA Billboard 200[11] 6

Ország (szervezet) Minősítés Eladások  Kanada (Music Canada) 5× Platina 500 000  Németország (BVMI) Arany 250 000  Új-Zéland (RMNZ) Platina 15000  UK (BPI) Ezüst 60000  USA (RIAA) 2× Platina 2 000 000

Jegyzetek

1. „Billy Idol”. VH1 Storytellers. VH1.
2. Reesman, Bryan: Classic Tracks: Billy Idol's "Rebel Yell" (amerikai angol nyelven). Mixonline, 2006. június 1. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
3. Billy Idol. Dancing With Myself, 185. o. [2014] „We tracked everything to Keith's patterns ... We used both the Linn and a Roland 808 that had a much softer sound. ... Keith's drum patterns were very distinctive and usually ended up as the hook in the song.” 
4. Kent, David. Australian Chart Book 1970–1992, Illustrated, St. Ives, N.S.W.: Australian Chart Book, 306. o. (1993). ISBN 0-646-11917-6  N.B. the Kent Report chart was licensed by ARIA between mid 1983 and 19 June 1988.
5. "Billy Idol Chart History (Canadian Albums)". Billboard. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 18.)
6. "Longplay-Chartverfolgung at Musicline" (német nyelven). Musicline.de. Phononet GmbH. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
7. "Billy Idol – Rebel Yell" (holland nyelven). Dutchcharts.nl. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
8. "Billy Idol – Rebel Yell". Charts.org.nz. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
9. "Billy Idol – Rebel Yell". Swisscharts.com. Hung Medien. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
10. "Billy Idol | Artist | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)
11. "Billy Idol Chart History (Billboard 200)". Billboard. (Hozzáférés ideje: 2016. április 11.)