Ratkóczy Nándor, születési és 1909-ig használt nevén Reisch Nándor[3], 1909 és 1932 között Ratkóczi Nándor[4] (Pécs, 1891. május 9.[5] – Budapest, 1977. május 27.)[6] radiológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), doktora (1955).
Élete
Reisch János és ratkóczi Skaritza Anna (1868–1955)[7] fiaként született. A Ciszterci Rend Pécsi Római Katolikus Főgimnáziumában érettségizett (1909). Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1914-ben avatták orvosdoktorrá. Egyetemi hallgatóként az I. sz. Anatómiai Intézet gyakornoka (1911–1914) volt Lenhossék Mihály mellett. 1914 és 1916 között a Korányi-klinika Röntgenlaboratóriumának gyakornoka, 1916 és 1922 között a II. sz. Röntgenintézet, majd 1922-től a III. sz. Belgyógyászati Klinikán tanársegéd.
Az első világháború (1914–1918) idején a 16. helyőrségi kórház tartalékos segédorvosa volt. Számos kitüntetésben részesült. Az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó szolgálataiért megkapta a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján elismerést, továbbá a Signum Laudist és a Károly-csapatkeresztet.
1926-ban a röntgendiagnosztika és terápia című tárgykörből magántanárrá habilitálták.[8] 1927-ben kinevezték a Röntgen-laboratórium vezetőjévé.[9] 1932-ben címzetes rendkívüli[10], 1942-től nyilvános rendkívüli tanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának Röntgen tanszékén.[11] 1940-ben egészségügyi főtanácsosi kinevezést kapott.[12] 1942 júliusában átvette a nyugalomba vonult Kelen Béla professzortól a Röntgen-osztály vezetését és az addig az osztály helyéül szolgáló, „A” jelű pavilonba költöztette a röntgen tanszék egy részét. A második világháború alatt jelentősen megrongálódott épületbe 1947-ben költözött vissza újból a tanszék, s innentől kezdve röntgenklinikaként működött, melyet nyugalomba vonulásáig, 1962-ig vezetett. Időközben (1951) megalakult az egyetem Orvostudományi Karából a Budapesti Orvostudományi Egyetem, melynek a Röntgenklinika is része lett. 1956 és 1962 között klinikai állása mellett az Országos Röntgen- és Sugárfizikai Intézet igazgatója, 1962-től haláláig a Röntgenklinika tudományos munkatársa volt.
Számos tanulmánya jelent meg magyar, német, angol és amerikai orvosi szaklapokban, főleg a gyomor diagnosztika és a röntgensugárzás elleni védekezés témaköréből.
1945 és 1953 között a Radiológus Szakcsoport, 1953-tól a Magyar Radiológus Társaság tiszteletbeli örökös elnöke.
A Budapesti Orvosi Újság, az Orvosok Lapja szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Radiológia című folyóirat főszerkesztője.
A pécsi köztemetőben nyugszik.
Családja
Felesége Ertl Magdolna (1897–1987) volt, Ertl János gyáros, országgyűlési képviselő és Bésán Kornélia lánya.
Gyermekei:
Ratkóczy Magdolna Lívia (1921. október 12. –?), férje Binder László György (1908–1993) orvos, egyetemi docens (házasok 1942-től).
Ratkóczy Nándor (1922. december 6. – 2011. április 17.). Felesége Minerva Suazoreyes (1931–).
Főbb művei
A gyomor normális helyzete. (Orvosi Hetilap, 1924, 23.)
Belgyógyászati röntgendiagnosztika (Budapest, 1925)
Compressiós ischiasok. (Orvosi Hetilap, 1925, 7.)
Az influenzás megbetegedések röntgenezése. (Orvosi Hetilap, 1927, 4.)
Az orvosi radiológia oktatásának kérdése külföldön és hazánkban. (Orvosképzés, 1930, 3.)
↑Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. december 10.)
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 4933/1909. Forrás: MNL-OL 30803. mikrofilm 448. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 34. oldal 35. sor
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 41836/1932. Forrás: MNL-OL 30803. mikrofilm 449. kép 1. karton
