Ragacsosrizs-habarcsA ragacsosrizs-habarcs (egyszerűsített kínai: 糯米砂漿, pinjin: nuòmǐ shājiāng, magyaros: nuomi sacsiang) építkezéseknél használt habarcs, melyet az ősi Kínában használtak városfalak, épületek és a kínai nagy fal építéséhez. A vízben kötő habarcs nem volt számukra elérhető, feltehetően a vulkáni hamu hiánya miatt. Ragacsos rizs levét keverték össze oltott mésszel, mely erősebb és ellenállóbb a vízzel szemben, mint a mészhabarcs.[1][2] Ez a habarcsfajta nagyban hozzájárult az ókori kínai épületek, sírok, pagodák, városfalak és a kínai nagy fal tartósságához is.[3] A ragacsosrizs-habarcs magas ragasztószilárdságú, szilárd, vízálló és megakadályozta a gyomnövények megtelepedését is. A Ming-dinasztia (1368–1644) idejében sokat javult a téglakészítés minősége és mennyiségileg is többet tudtak előállítani.[4] Ettől kezdve a kínai nagy fal szakaszait téglából építették, ragacsosrizs-habarccsal, mely ellenállt a földrengéseknek is, de még a modern bulldózereknek is. Kémiai vizsgálatok amilopektin jelenlétét mutatta ki a habarcsban, ami egy vízoldhatatlan keményítő és megtalálható a rizsben. Ez az anyag felelős a ragacsosrizs-habarcs szilárdságáért és tartósságáért.[5][6] Jegyzetek
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Sticky rice mortar című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. |
Portal di Ensiklopedia Dunia