Révész Ferenc
Révész Ferenc (Budapest, 1912. december 9. – Budapest, 1985. április 21.)[3] magyar politikus, könyvtáros, tanulmányíró, újságíró, író. Nagybátyja Révész Mihály újságíró, unokabátyja Révész András szociáldemokrata politikus, történész. ÉleteRévész Zsigmond (1886–1944) nyomdász, szakszervezeti vezető és Reiner Margit (1889–1970)[4] fia.[5] 1925 és 1930 között a Vas utcai felsőkereskedelmi iskolában tanult. 1930-ban lett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, majd 1931-től 1934-g az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) titkára. Cikkei megjelentek a Népszavában és a Szocializmusban. Politikai munkája, előadásai miatt többször került rendőri felügyelet alá. 1933-tól a Fővárosi Gázműveknél tisztviselőként dolgozott letartóztatásáig, 1938-ig. Hat hónapot toloncházban töltött. Szabadulása után munkaszolgálatra rendelték, s megjárta a keleti frontot is, majd több koncentrációs tábort. 1945-ben Dachauból tért vissza Magyarországra. Apját és öccsét a nyilasok meggyilkolták. 1945–48-ban tagja volt az SZDP Központi Vezetőségének és szorosan együttműködött a kommunistákkal. 1945-től 1953-ig országgyűlési képviselő. A két munkáspárt egyesülése után 1948 és 1951 között az MDP agitációs és propaganda osztályát vezette. Az 1949–50. tanévben az ELTE-n a nemzetközi munkásmozgalom történetének megbízott előadója volt. 1951-től 1956-ig az MTA Könyvtárának osztályvezetője, 1956 és 1980 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója, majd főigazgatója. A Fővárosi Tanács tagja (1956–1971), 1970-től haláláig az MSZMP KB tagja. Egyik szerkesztője volt a Budapest című folyóiratnak. Sírja a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteon sírkertjében található. MagánéleteFelesége Réthy Éva (1928–1983) volt. Gyermekei:
Főbb művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia